Németországban prostituáltnak lenni megoldás lenne az anyagi gondjaimra ?

Nagyon tanácstalan vagyok. A barátnőm, akivel egy osztályba is jártam, már egy ideje Németországban van, és mindig azt mondja, hogy nekem is ki kéne mennem hozzájuk dolgozni. Nem köntörfalazok, ő prostituált. Azt mondja, hogy ott sokkal jobb, meg hogy egy lakásban dolgoznak, bordélyban vagy mi, nem az utcán, és ott minden biztonságosabb. De én nem tudom, hogy tényleg akarom-e ezt.

Ami miatt ezen gondolkodom az az hogy nekem amúgy sem könnyű az életem, anyukám meghalt pár éve, apámmal meg nem beszélek már régóta, nem is érdekli őt, hogy mi van velem. Egyedül lakom egy kis lakásban, és hát elég nehéz mindenre pénzt találni. Barátnőm mindig azzal jön, hogy mennyit lehet keresni kint, hogy egy hónap alatt annyit össze lehet hozni, amiből itt évekig nem lenne gondom. Azt mondja, hogy sok lány csinálja, és nekik megéri, és ez csak egy munka, nem kell túlgondolni.

Amúgy az is vonz, hogy végre vehetnék magamnak rendes cuccokat, szép ruhákat, meg amit csak akarok, nem kéne minden forintot beosztani. Mindig azt mondja, hogy nézzem meg őt, milyen szépen öltözik most, meg mennyi pénze van, és hogy nem kéne nélkülöznöm. De közben meg bennem van, hogy mégiscsak prostituáltként kéne dolgoznom, és nem tudom, hogy menne-e ez nekem.

Elmesélte, hogy hogy kell kinézni, ha oda megyek dolgozni. Azt mondta, hogy minden nap erős smink, meg műszempilla, mert ez kell ahhoz, hogy vonzó legyek. Azt is mondta hogy tűsarkú cipőt kell hordani, mert az tesz igazán, idézem:nőcissé, meg a tűsarkú és szexi fehérnemű meg is van szabva, tehát kötelező. Én néha próbálom elképzelni magam így, de nem tudom, hogy bírnám-e ezt minden nap. Nem vagyok benne biztos, hogy egész nap magassarkúban tudnék lenni, főleg, ha csak azért kell, hogy jól nézzek ki a munkához.

Azt is érzem, hogy a barátnőm nagyon nyomja ezt az egészet, és néha olyan, mintha nem is ő akarná, hogy én is csináljam, hanem valaki más mondaná neki, hogy beszéljen rá. Néha olyan stílusban ír amit még sose láttam tőle.Tudom, hogy van ott egy főnöke, és néha úgy érzem, mintha ő mondaná a barátnőmnek, hogy győzködjön engem. De nem akarom ezt kimondani, mert lehet, hogy csak én képzelem be. Csak furcsa, hogy ennyire erőlteti, mintha tényleg muszáj lenne nekem ezt megcsinálni.

Én meg csak itt ülök, és próbálom kitalálni, hogy mi legyen. Jó lenne a pénz, jó lenne végre nem azon aggódni, hogy miből veszek kaját, vagy hogyan fizetem ki a lakbért. Meg hát szeretnék én is olyan szépen öltözni, mint mások, nem csak turkálós cuccokat hordani. De közben meg ott van az, hogy ehhez prostituáltként kéne dolgoznom, és nem tudom, hogy tényleg képes lennék-e rá. Mindenki azt mondja, hogy ott ez egy normális munka, de én félek attól, hogy mi lenne velem, ha belevágnék.

Olyan nehéz dönteni. Azt mondja, hogy bárki csinálhatja, és hogy én is elég csinos vagyok hozzá, de én valahogy mégsem vagyok biztos benne. Nem akarok rossz döntést hozni, de az is lehet, hogy csak a félelem tart vissza, és kihagynék egy jó lehetőséget. Szóval most így vagyok, hogy nem tudom mit tegyek.

Ha van valami tanácsod, vagy csak elmondanád, mit gondolsz, azt nagyon megköszönném. Mert tényleg nem tudom, hogy menjek-e vagy maradjak.

Légszi ne szídjatok le, tudom hogy sokan lesznek hogy miért nem teszel mást, de ez nem olyan könnyű.