A feleségem alig akar szexelni. Nekem viszont 37évesen is ugyanakkora a libidóm és ugyanolyan potens vagyok mint 20 évesen. Ez normális?

#13 nem így van. A nők is tudják élvezni a szexet, ha jó, ha odafigyelnek rájuk és ha lelkileg is rendben vannak és rendben van minden. Nem x év után kéne panaszkodni, hanem az elejébe menni és törődni egymással, a kapcsolattal, kommunikálni stb.

Nem törvényszerű, hogy nincs szex egy hosszabb kapcsolatban. A nők is fantáziálnak a szexről csak máshogy. Nem nyűg az, ha kívánjuk a másikat;)

14. Valamikor réges régen én is ezt hittem.😀

Itt nem kommunikálni hanem kuncsorogni kell a szexért. Akkor imkább köszi nem kell.

8# nagyon érdekes esszé. Csak azt nem vágom, hogyha az én kedves feleségem 14 évig nőbek tudta magát érezni, akkor az utolsó 6 évben ugyan miert nem tudta.

Én nem híztam, megvannak a fogaim, dús hajam van, ő meg megbálnásodott, és nagy nőiességében a sarokig nem tudott kocsival elmenni.

Mindenesetre én nem könyörögtem neki tovább, hanem elváltam.

Na most aztán igazán nő lehet.

#17 ez így édeskevés. Egy, nem vagyok párkapcsolati terapeuta tehát nem tudok mindenre megoldást adni. Kettő, ennyiből semmit nem lehet megmondani. Ezeknek a dolgoknak mindig sok összetevője van és sokáig tartanak, nem egyik napról a másikra változnak meg a dolgok.

A kérdés az, hogy a felek felismerik-e a hamar a problémákat és tesznek-e érte, illetve képesek-e a kommunikálni.

Hány olyan kérdést lehet olvasni csak itt a gyakorin vagy a redditen ami ugye nem fedi le az egész társadalmat, ami arról szól, "hogyan mondjam meg a páromnak?", "hogyan beszéljük meg?" stb stb. Emberek akik együtt alszanak, élnek, szexelnek egymással, testnedveket cserélnek ALAP dolgokat nem képesek sokszor megbeszélni.

Azt soha sehol nem tanítják, hogy hogyan kommunikálj egy kapcsolatban (vagy csak úgy) hatékonyan, asszertíven stb. Hány embernek mondták el anno a szülei, hogy a hatékony kommunikáció az egyik legfontosabb dolog? Senkinek vagy majdnem senkinek. Felnőtt több generáció úgy, hogy házasodtak/együtt éltek de volt egy csomó dolog amiről tabu volt beszélni és ez még a mai napig jelen van. Hogyan várjuk el a kapcsolatoktól, hogy működjenek ha nem beszélgetünk??

És lehet az egyik félnek menne, de a másiknak nem vagy csak nem hajlandó? Zsákutca. Vagy az egyik azt gondolja, hogy neki megy, ő jó benne pedig valójában nem. Terápia?? "Nem vagyok én beteg, nincs semmi bajom". Ez az általános hozzáállás. Pedig a terápia nem (csak) beteg embereknek van, mindenkinek hasznos lehetne, ha más nem önismereti szempontból.

Nagyon könnyű így odavetni, hogy az asszonynak 14 évig jó volt valami majd 6 évig nem, de ez NEM egy nap változása. Nem mondom, hogy a nő nem hibázhat, vagy nem lehet ludas egy kapcsolat megromlásáért, mert de, de megint ott megy el a dolog, hogy valszeg nem tudtatok kommunikálni egymásról és a kapcsolatról.

Azt írod, hogy meghízott majd hogy nem tudott kocsival elmenni közelre. Ezek lehetnek valid problémák, de látszólag semmi összefüggés nincs a kettő között, ennyi alapján.

A kapcsolatokat és a szexet (mert ugye ez volt az alap kérdés), nem akkor kéne rendbe rakni amikor már szar, hanem megelőzni vagy ha felütik problémák a fejüket (ami megeshet) akkor időben nekiállni.

A szexért vagy épp a kapcsolatért nem könyörögni kell. Beszélgetni kell, úgy kéne hozzáállni, hogy a mi ketten vagyunk az elsők, a kapcsolatunk az első, megteszünk mindent egymásért és magunkért és igen, ezért vállalunk kényelmetlenségeket is. Kompromisszumokat.

Kedves nem párterapeuta. A cinizmus detektorod cserben hagyott.

Írhatsz itt oldalakat arról, hogy mit akar a nő, van ilyen cikk a divany.hu meg velvet.hu oldalon is nem kevés. Nem érdekel at analízised, csak mint kézzefogható esettanulmánymént leírtam, ami velem történt.