20n, valakinek van ötlete, hogy mivel segíthetnék magamon?

Sziasztok!

Nem tudom, kihez fordulhatnék, úgyhogy gondoltam megkérdezem itt.

Szóval fiatal felnőtt vagyok, nő. Az életem rendben van, sokat tanulok, barátkozok, nevetek, vannak hobbijaim. Viszont a szex mindig beárnyékolta az életem- nevezzük így- ártatlanságát.

Azt tudni kell rólam, hogy imádom a férfiakat, teljesen megőrülök tőlük. Mindig rájuk gondolok, és szinte minden szabadidőmet kitölti az, hogy vágyok a férfiakra. Ezzel kelek, ezzel telik a napom, és ezzel fekszek, még álmomban is csak a szex van a fejemben. Mondani se kell, teljesen figyelemzavaros vagyok emiatt. Ha egy percre nem koncentrálok erőnek erejével, azonnal elterelődnek a gondolataim, és tökéletesen mindegy, milyen helyzetben vagyok épp: suli, család, barátok.. teljesen reménytelen.

Lázadó kamaszként sokszor kikezdtem férfiakkal, idősebb, fiatalabb, mindegy volt. Azt nem részletezném, hogy hogyan mert nem vagyok rá büszke, de szerintem engem csak a vakok nem láttak még meztelenül.

Viszont úgy alakult a dolog, hogy szűz maradtam. Mikor már nagyon zavart (1 éve kb) hogy szinte függök a férfiaktól és a szextől, a valláshoz fordultam. Én katolikusként nőttem fel, de elvesztettem a hitemet egy ponton. Most se tudom igazán, mit higgyek, de mivel felfedeztem, hogy a templom az egyetlen hely, ahol nem gondolok a férfiakra, minden héten vasárnak reggel a misén vagyok, énekelem a Sanctust, és közben minden szót komolyan gondolok. A bűnbánati imánál mindig iszonyúan érzem magam, mert őszintén átgondolom a bűneimet, és tudom, hogy ebben képtelen vagyok fejlődni. Többet foglalkozok a családommal, kevésbé vagyok ítélkező és haragtartó az egyháznak köszönhetően, amiért nagyon hálás vagyok. De bárhogy igyekszek, nem tudok kevésbé függeni a gondolataimtól.

És az az igazság, hogy egyre gyakrabban esek kísértésbe. Mióta templomba járok, nem néztem pornót, ami tényleg jót tett, de őszintén szólva lassan belehalok abba, hogy nem láthatok egy meztelen férfitestet. Napi 3x önkielégítek, de sose elégülök ki, pedig elélvezek. Mindig újra és újra rámtör.

Ne értsetek félre, nincs nekem a szexszel bajom. Én szeretném a legjobban végre átélni. De nem akarom csak úgy, akárkivel. Akikhez vonzódok vagy nős emberek, vagy nem keresnek komoly kapcsolatot, vagy egyszerűen iszonyú emberek. De azt tapasztalom, hogy manapság nagyon kevés férfi tudja, hogy beszéljen egy nővel. És aki tudja, az ezt fel is használja nem túl nemes célokra. Én pedig ebből nem kérek, én gyereket szeretnék, családot, biztonságot, szerelmet. Tényleg nem kérek sokat, csak valakit, akiben az A és a B is teljesül.

Viszont ameddig ez a férfi nem jön el, én itt vagyok hagyva ebben az állapotban. Valakinek nincs valami jó ötlete, hogy hogyan elégítsem ki magam normálisan? Szeretnék csak 1 napot, amikor nem a végtelenített ki-be ki-be megy az agyamban.

Előre is köszi a válaszokat!❤

(Egyébként már leírni is jól esett, mert eddig nem nagyon beszéltem erről. Gyónásnál az atya azt mondta, forduljak pszichológushoz😆 mert neki elmeséltem a múltamat is)