A "szeretőm" "szerelmes" belém. Mi legyen? Érdemes lenne komolyabbra fordítani a kapcsolatunkat?

Egyébként nincs párom, szóval lehet nem a szerető a legjobb szó arra, ami köztünk van. Külön élünk, mind a ketten egyedül, átmegyünk egymáshoz, nagyjából naponta-két naponta, szexelünk, utána a másiknál alszunk, dumálunk, ilyenkor néha együtt vacsorázunk/reggelizünk. Pár napja azt mondta, hogy szeret, nem baj, ha nem, de örülne, ha több lenne köztünk, egy pár lennénk. Gondolkodási időt kértem, azóta minden ugyanúgy megy.

Ami azt illeti nem terveztem mostanában komoly kapcsolatot, nekem jó így, viszont észrevettem magamon, hogy más nő nem igazán érdekel rajta kívül, amikor hozzám bújik este, elalvás elől, nemhogy érzem kényelmetlennek, sőt, örülök neki, átölelem. Ha nálam vagyunk, marasztalom reggel, és nem azért, hogy legyen még egy menet, csak szeretem a közelembe tudni. Ha nálam vagyunk, és korábban kelek, van hogy ágyba viszem neki a reggelit, örül neki. De ő is elég gondoskodó tud lenni. Ha úgy megyek át hozzá, hogy abból akkor éppen nem lett szex, akkor se bánom, jó vele lenni. Ha nem találkozunk, egész nap ő jár a fejemben.

Csak úgy érzem, hogy nem telt el elég idő az előző kapcsolatom óta, pedig már majdnem másfél éve vége, én szakítottam ráadásul anno, ezzel a lánnyal meg már majdnem egy éve tart ez a viszonyom, de még szívesen lennék szingli valameddig, nem vagyok biztos benne, hogy készen állok egy kapcsolatra. De nem tudom mikor fogom azt érezni, hogy na akkor ez legyen egy kapcsolat, és nem akarom, hogy megunja ezt az egészet, és itthagyjon. Nem akarom elveszíteni ezt a lányt. És olyan idiótának érzem magam. Itt ez a lány, rengeteg közös van bennünk, kedves, jófej, dögös, jó az ágyban, én meg mégis azon rágódom, hogy jó ötlet-e összejönni vele, amikor adott a lehetőség. Egy részem legszívesebben felhívná most azonnal, hogy költözzünk össze.