Volt már olyan veletek, hogy nagyon utáltatok valakit, de ennek ellenére/pont ezért nagyon meg is d..tok volna?

A kollégámmal nagyon utáltuk egymást. Egy ottalvós meetingen mindketten iszogattunk. Szinte szikrázott a feszültség köztünk egész este. Lefekvés előtt összefutottunk a szobája előtt, behívott egy italra. Ahogy bezárta az ajtót megölelt és csókolózni kezdtünk vadul és szinte letéptük egymásról a ruhát, majd durván lerendezett. Egész éjszaka szinte megállás nélkül dugott, darabokra szedett, meg volt ott minden mint egy olcsó pornófilmben. Nagyon meglepődtem a saját érzéseimen, mert előtte elképzelni sem tudtam volna vele. Őrület volt az egész.

Azóta jóban vagyunk, de szex nincs a családok miatt.

Nekem fiú mondott olyat, hogy azért akar erővel megb.szni mert annyira arrogáns, és flegma vagyok...

Szóval utál, de ugyanezért meg is dugna.

"hogy azért akar erővel megb.szni mert annyira arrogáns, és flegma vagyok"

"de annyira utáltam amennyire vonzott is. Aztán kijártam a sulit és többet nem láttam."

Jajj ne is mondjátok, ismerős érzés :D

Nekem is volt egy osztálytársam, aki annyira vonzott, mint senki más. Nem voltam szerelmes belé, érzelmileg nem kötődtem, de soha senki iránt nem éreztem olyan vonzalmat. Ő is beképzelt, arrogáns, nárcisztikus és gyerekes volt, amennyire tudom, ilyen ma is. Egy percet nem tudnék vele együtt tölteni, megőrülnék mellette, de annyira jó teste, és főleg annyira jó segge volt, hogy minden vágyam volt rendesen megdugni...

Sosem jöttünk össze, ballagás óta nem is láttam, ahogy a #3-as is írta, jobb is :D

Persze!

Ilyenkor bebutul az ember és valamiért azt gondolja, hogy azzal majd jól megbünteti a másikat...