Nyitott kapcsolat. próbáltátok már? Próbálnátok? Működik?

Próbáltam, működik.

Voltunk egyszer együtt az emberemmel egy olyan előadáson, amelyet egy olyan srác tarott, aki azzal kezdte a bemutatkozását, hogy neki a hét hét napjára hét különböző barátnője van, akik mind tudnak egymásról, ez a poliamoria, ami nem ugyanaz, mint a nyitott kapcsolat, bár sokan keverik. Tulajdonképpen ez volt az előadása címe, hogy poliamoria, azaz többszeretőség és nyitott kapcsolatok, a különbség a kettő között pedig az, hogy a nyitott kapcsolathoz kell egy stabil kapcsolat előbb két ember között, akik közösen a kapcsolat kinyitása mellett döntenek, amiből következik, hogy a kapcsolatba belépő további ember vagy emberek a kapcsolat alárendeltjei lesznek, szemben a poliamoriával, ahol az előadó pl. elmondta, hogy ő mind a hét barátnőjét ugyanúgy szereti, nincs alá- vagy fölérendeltségi viszony.

Én elvált szülők gyereke vagyok, akinek a szülei megcsalás miatt váltak el, és nekem szerintem ezért az az elméletem kis korom óta minden konzervativizmusommal együtt is, hogy ha már két ember összeházasodik és gyereket vagy gyerekeket is csinálnak együtt, akkor neveljék is fel őket békében és szeretetben együtt, akkor is, ha egymást már nem bírják elviselni, akkor menjen mindenki oda és azzal azt csinálni, amit akar, ám menjenek haza esténként és neveljék fel együtt békében a gyerekeket. Mert én nem ezt kaptam otthon.

Az emberemmel eme említett előadás után beszéltük, hogy esetleg mi is kinyitnánk a kapcsolatunkat majd később, ha szilárdabbnak érezzük azt, pláne, hogy már előtte is beszéltünk erről, hogy mind a ketten érdeklődünk eziránt, pláne, hogy ő még azt is mesélte, hogy neki volt már része ebben, méghozzá alárendeltként, amikor egy férjezett nő kezdett ki vele úgy, hogy nem rejtette véka alá azt, hogy férjnél van, haza is vitte, bemutatta a férjének, aki a nappaliban vagy másik szobában várta, míg az asszonykája az új szerzeményével az ágyukban hancúrozik egyet. Ráadásul egész hosszan tartó kapcsolata volt ezzel a nővel, mesélte, meg hogy fura volt néha, hogy konkrétan a férj vitte ki a vonathoz és még ő érezte kínosan magát, hogy a férj milyen természetesen viselkedik. Fura...

Aztán nekünk is úgy alakult, végül is a véletlen hozta a lehetőséget, hogy én egy barátnőmmel voltam üdülni nélküle, ahol velem kezdett ki valaki, aki számomra is izgalmas volt, amit meg is osztottam az emberemmel, amikor beszéltem vele este, aki azt mondta, hogy érezzem jól magam vele. Azt hittem, hogy csak viccel, vissza is kérdeztem, hogy akkor most ezennel kinyitjuk a kapcsolatunkat, komolyan...? Nem fogod megbánni később? Sokáig beszéltünk erről, de biztosított arról, hogy ha én boldog vagyok, akkor ő is boldog, és az, hogy én megosztottam vele azt, hogy más kikezdett velem, aki nekem is felkeltette az érdeklődésemet, ez már meghatotta annyira, hogy bízzon bennem, ha már ennyire megtiszteltem a bizalmával, akkor az a minimum, hogy csak jó szórakozást kívánjon nekem. Jól is szórakoztam. :) Vérfrissítés volt a kapcsolatunkba, de megértettem a hátulütőjét is, mert az ember rögtön elkezd hasonlítgatni és volt némi támadása a kapcsolatunkra, de sikerült áthidalnunk, és nagyjából el is felejtettük már ezt a kis kilengésemet. Persze ehhez kell a mérhetetlen szeretet mellett a legminimálisabb ego, hiszen a szeretet tényleg szárnyakat ad és elenged, nem pedig lekötöz, mert az birtoklás, nem szeretet vagy szerelem.

Sajnos nem érettek erre a párok.

Pedig egyre többen gondolkodnak így. A monogámia ideje szerintem lejárt.

21. válaszoló vagyok és vki kérdezte privátban, hogy azóta is ilyen nyitott-e a kapcsolatunk, a válaszom pedig erre az, hogy nehéz válaszolni, mivel nem volt eleddig további lehetőségünk.

Ahogy van az a mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt, szerintem a nyitott kapcsolatot is valami más helyzet szüli, de ha a szándékunk és a nyitottságunk mindkettőnknek megvan, szerintem továbbra sem okozna nekünk problémát, de teljesen megértem, hogy ha ez nem mindenkinek működik.

Szerintem ráadásul aki azt mondja, hogy neki ez nem működne, az azért mondja, mert nem tud elengedni, megosztani, pedig a másik ember még szülő-gyerek kapcsolatban sem soha senki tulajdona, ergo szerintem a lekorlátozása sem helyes. Szerintem. Persze a gyereknevelés már egy másik téma, de annyiban összefügg a párkapcsolattal, hogy abban a pillanatban, ha bárki is úgy áll hozzá máshoz, akár a saját gyerekéhez is, hogy az enyém, a gyerek az enyém vagy a nőm vagy a pasim, az már nem egészséges kapcsolat. De persze ne vigyük most el a beszélgetés témáját a gyereknevelésre.

#23 részben van igazad. Annak ellenére hogy mi a párommal nem vagyunk monogámok (nagyon nem), s működik a nyitottság mégis azt mondom hogy aki a monogámiában hisz az tegye azt. Mindenki azt ami neki a legjobb - s ennek megfelelően válasszon párt.

Egy valamit ne tegyen: ne akarja másoknak megmondani a "tutit", ne p.fázzon bele mások életébe.