Távkapcsolatot semmikor nem érdemes erőltetni, de hogy mondjam meg neki?

3 órára lakik tőlem és legfeljebb csak 2-3 hetente tudna látni. Itt sem aludna, mert erre nem nagyon lesz ideje. Plusz sajnos az én életem kellően unalmas, hogy nem tudok mindig 1-1 teljes napokat meg hétvégét a másikra szánni, ugyanis van egy csomó más dolog, amit szeretnék elintézni a szabad napjaimon, a barátaimat is ritkán látom hétvégén, többnyire munka után futunk össze, ez egyetem óta így van, mert mindenkinek akadnak teendői, amit mikor máskor, ha nem hétvégén oldana meg az ember, ez valahogy a 9-18:00 órai munkarend átka. Rengeteget tömegközlekedem, 2 városban dolgozom, nekem autóm sincs, így jóformán neki kellene mindig jönnie, az meg anyagilag vállalhatatlanul drága. Plusz nála a körülmények sem olyanok (szülőkkel él), hogy működjön az intimitás.

Pedig annyira jó fej, abszolút meg tudnám kedvelni jobban is, de ez fizikailag és érzelmileg is egyszerűen vállalhatatlan számomra. Én nem szeretek telefonálni, nekem fontos az együtt töltött idő, ami 2-3 hetente egy fél napra nagyjából semmi. :/

De azt hiszem reálisan elmondom neki ezeket és sajnálom, ha megbántom, de van, akinek nem való ez a műfaj.