Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Én vagyok "túl sok" vagy csak rosszul választok?
Nem, nem kérek privátot, nem érdekel, hogy te mennyire tudnál megdugni, hallottam már párszor ezt a dumát.
Szóval, nemrég ért véget egy hosszú kapcsolatom, ráadásul a szex miatt. Én nagyon vágytam rá az elején, a párom viszont inkább csak zavarban volt vagy furán nézett rám, ha valamit ki akartam próbálni, amitől elment a kedvem és elfogyott az önbizalmam. Próbáltunk dolgozni ezen, hogy ő nyitottabb legyen én meg ne emlékezzek ezekre a kínos, számomra rossz pillanatokra és megmaradjon a lelkesedésem, de nem ment.
Nem gondolom egyébként az ízlésem extrémnek, a bdsmen belül elég sok dolog tetszik, szeretem a szerepjátékokat, ha a másik nem cringeli szét magát rajta, szeretek játszadozni, húzni a másik agyát, szeretem, ha velem is ezt csinálják és nem kapok meg mindent azonnal. És persze, pszichés szinten nagyon szeretek játszani az aktuális partneremmel szexuálisan. Szeretem, ha folyamatosan vágyunk egymásra és megvan köztünk ez a kellemes feszültség szinte állandóan. A tudat, hogy miket csináltunk és a fantáziánk, hogy még miket fogunk. Nekem erre szükségem van az életemben, ettől érzem magam nőnek és szexinek. És őszintén szólva ettől tartom szépnek, már-már művészinek a szexet, nem attól, hogy néha dugunk 10 percet és csá. Igénylem, hogy naponta szexeljünk, változatosan, új ötleteket behozva a kapcsolatunkba, új kihívás elé állítva egymást és magunkat, átéléssel, minden apró érintésbe beleremegve, hogy kicsit mindig ott motoszkáljon ez a fejünkben, ha egymásra gondolunk.
A párom totálisan immunis volt erre. Úgy éreztem magam, mintha aberrált lennék. Talán tényleg az vagyok, de nem tudok enélkül az érzés nélkül élni egy kapcsolatban. Egyébként tökéletesen elvagyok szex nélkül, a párom mellett is volt, hogy hónapokig nem történt semmi, szinglin sem szoktam nagyon szexelni, csak ha van valaki, akivel tényleg úgy érzem, hogy meg akarom ezt élni. De az nagyon rosszulesett, hogy nem láttam azt, hogy megőülnének értem, miközben én teljesen kivoltam már attól, hogy senki sem ér hozzám. És nem vagyok ronda, sportos vagyok, igényes, csinos, megfordulnak utánam az utcán. Nem egy ogre vagyok, aki meg akarja erőszakolni azt, akit összeszedett magának. Mi kell akkor még, hogy ne nekem kelljen új ötletekkel ágyba csalogatni férfiakat és könyörögni, hogy rendszeresen és rendesen dugjunk?
Ha csak az exem lenne a probléma, nem tettem volna fel ezt a kérdést. Most ismerkedem egy másik férfivel és ha nem is annyira rossz a helyzet, mint nála, ugyanazt tapasztalom enyhébb formában. Átkozottul jó vele a szex, teljesen ráfüggtem, nincs zavarban, nyitott mindenre, néha dob be saját ötleteket is, ami őszintén szólva ritka, mert a legtöbb exem általában hátradőlt és belekényelmesedett ebbe. Kicsit tartok tőle, hogy idővel itt is ez lesz, de egyelőre minden jó. Csak kevés. Én nagyon vágyom rá minden nap, általában ha átmegyünk egymáshoz, végigszexeljük az egész napot, amiben ő is abszolút benne van, de mikor napokig nem találkozunk, arra sem panaszkodik igazán, maximum annyit ír, hogy hiányzom meg hasonlók. Ami persze, oké, de simán elvan anélkül, hogy akár csak halvány jelét mutatná felém annak, hogy mennyire hiányzik neki a szex vagy mennyire kíván, mennyire vágyik rám vagy bármi. Egy néhány hónapos ismerkedős valaminél szerintem ez az intenzitás, amire vágyom, teljesen normális lenne. De csak én vagyok, aki a nap végére nyűglődik, hogy miért nem tudunk ma is dugni egy jót és én vagyok az, aki szinte könyörög, hogy érintsék meg, ha együtt vagyunk. Megint úgy érzem, ahogy nem szeretem magam érezni és ami miatt szakítottam korábban: hogy én nyomulok, én udvarolok, nekem fontos csak ez az egész és én vagyok igazán lelkes. Engem is kívánnak, nagyon is, de kb mindig én kezdeményezek.
Úgy érzem, sok vagyok és soha nem lesz senki, akitől eleget kaphatok. Voltak szexuális szempontból nagyon jó kapcsolataim a múltban, ahol minden isteni volt, de ott sem éreztem elégnek. Csak ott volt rá jó indok, mert nem éltünk együtt, távkapcsolat, stb, zajlott az élet (egyetem+munka), értelemszerűen nem értünk ennyire rá, mint most, mikor már csak a munka van meg pár hobbi és szabadok az estéink. Ha jó a szex, akkor én nem bírom heti eggyel, egyszerűen csak szomorú vagyok és szenvedek és zavar, hogy a másik ezt nem érti meg.
Én fogok ki túl passzív, túl bamba, túl alacsony libidójú férfiakat vagy én vagyok az, akivel valami nincs rendben?
Nem mondanám magam nimfománnak, de szokás mondani, mindenkinek csak addig álma egy nimfomán nő, amíg nem találkozik ténylegesen eggyel. Kicsit most ezt érzem...
válasza:A legnagyobb problémád az az, hogy rosszul választasz. Mert mindig a nő választ.
És nem, nem hibáztatni akarlak, csupán rámutatni arra hogy azok a preferenciák és elvárások amik alapján eddig eldöntötted hogy kinek tolod le a bugyid, ezek szerint nem tükrözik a valós személyiséged. Úgy tudnám ezt szemléltetni, mintha valaki venne egy használt Alfa Romeot és mikro benéz a motortérbe egy vadiúj Ferrari motor lenne benne.
Tehát mást mutatsz mint aki valójában vagy. Erre sok pasi ugrik, aztán nyalogatod a lelki sebeidet mert ott fekszel az ágyban kielégítetlenül.
Valahol szerintem itt lesz a gond
válasza: válasza:Remélem nem offolom ezzel a kérdésed de ugyan ezt érzem csak férfiként. Az sem feltétlenül esik jól, hogy az ismerősi körömből is mindenkitől azt hallom (már akivel ilyen témában szoktunk beszélgetni) hogy ugyan az a helyet mint veled, én meg nem tudok kifogni (több próbálkozás után sem) egy ilyen nőt. Most is párkapcsolatban vagyok ahol a szexen és a szexualitáson kívül minden teljesen jó, viszont ott van ez a de.
Viszont hogy válaszoljak nincs egyszerű dolgod, nehéz az ismerkedés főleg ha a "normálistól" eltérő mennyiségű és minőségű szexre vágysz. Kereshetsz célirányosan is, de tudjuk jól hogy mindenki azt mond amit akar és csak élesben derül ki hogy mégse, vagy éppen pár hónap után amikor már egy kapcsolatban vagy.
válasza:Nem mondanám extrémnek az elvárásaidat. Valahogy mindig alacsony libidóval rendelkezőeket fogtál ki. Amiket írtál szerintem teljesen elvárhatóak a másik féltől is, mind a nyitottság, mind pedig az új ötletek felvetése.
30F
válasza:Mi évekig így éltünk. 11 eve vagyink együtt. 2 éve majdnem szétmentünk ez miatt, de mindenkepp meg akartuk menteni a kapcsolatunkat. Hosszú, nehéz, kinlódós, össze veszős, együtt ivós, haragos, sértődős rosszul esős beszelgetések voltak, amik egy idő után átalakultak mosolygós, kedves, nyugodt hangvételű, megértő beszelgetéssé. Ezután vettük észre magunkon,hogy ami a másik vágya és ötlete legyen az bármi(!),az mindkettőnket izgat, de a minimum az hogy megprobáljuk kipróbáljuk. Azóta kimondottan nyitottan állunk a világ felé, az új felé az izgalmas dolgok és felállások felé.:)
33 37;)
válasza:Mindenek előtt azt kívánom, hogy találj megfelelő párt magadnakű!
Más szempontból és mint pasi sok dolog ismerős amit leírtál, az is, amint az életkörülmények változnak, sajnos a szexuális minőségi együttöltött idő nem biztos hogy nőni fog, még fiatal koromban egy távkapcsolat után költöztem össze a volt párommal, és másfél évre rá olyan mindegy lett számára a szexualitás, hogy elkeserítő volt, szinte mindegy volt számára hogy élvezi-e vagy sem, rossz vagy fájdalmas nem volt neki, de engem meg kiábrándított hogy "elviseli" hogy rajta vagyok. Nem általánosítok, de borzalmasnak tartom azt is amikor a nők egy része rögtön azzal támad hogy " mind azt akarjátok..", de mikor akarná az em ber, ha nem akkor amikor vágyik rá, és fizikailag/biológiailag képes rá? Vérmérséklettől függ, nem mondom hogy az első randi alkalmával már szexre kerüljön sor, de ha kiderül hogy két ember nem illik össze, az derüljön ki hamar. Az is ismerős, mert volt két év hogy csupán a biológiai szükségleteim elégítettem ki, mert olyan volt a helyzet hogy kapcsolatom nem volt, most azonban van, és a hölgy volt hogy a találkozás együttlét után de utólag említette csak hogy ő többet akart volna. Tudom, hogy nem mindenkinek könnyű szexuális témában megnyilatkozni, de a "nem érezted/ nem egyértelmű..." típusú megjegyzések mindig is kiakasztottak, beszélni kell egymással. Remélem hogy akivel most kapcsolatban vagy tud és akar valamit változtatni, mert tudom hogy milyen ha az ember igényei nincsenek kielégítve, ez visszafelé is igaz, igyekszek figyelni arra hogy a pár éves bezártság után ne hagyjam ki a számításból a párom igényeit.
válasza: válasza:Rohadt jól hangzik végigszexelni a napot, de erre csak az a férfi ér rá, aki nem dolgozik, alig van élete, csomó felesleges energiája van.
Az agyhúzás jó dolog, a szex után kezdődik az előjáték ebben bontakozik ki.
válasza:50-es apuka vagyok, ha érdekel a véleményem, pár mondatot kiemelnék a kérdésedből:
"Most ismerkedem egy másik férfivel...átkozottul jó vele a szex."
Nem mondtad mennyi idős vagy, de gondolom 20 - 30 között valahol. Én tudom, hogy a mostani fiatalok már előbb szexelnek, minthogy egyáltalán megismerjék egymást, de ha ilyen gyorsan váltogatod a pasikat az ágyban, ki fogsz égni. Arról nem is beszélve, hogy egy pasi sem becsüli meg azt a nőt, akit könnyen, és hamar megkaphat.
"Ettől érzem magam nőnek és szexinek..."
Szerintem itt a nagy tévedés. Az ember ne a szex mennyiségétől, és minőségétől érezze magát nőnek, férfinek. Mert mi van ha pld. egy évig nincs szex (velem volt ilyen)? AKkor már nem vagyok férfi, ne érezzem magam annak? Nem -csak- ezen múlik.
Ezek a mondataid is bizonyítják, te valamit kompenzálsz ezzel a rengeteg szexel, arról nem is beszélve, hogy hamar ráunsz, és mindig új dolgokat, pasikat kell kipróbálnod.
Volt régen egy ilyen kapcsolatom. Nekem is nagy étvágyam volt szex terén, de vele éjjel nappal szexelnem kellet, és nem csak azért, mert ennyire kívánta, hanem alapból nem volt egy dekoratív, szép nő, valószínűleg tudat alatt rettegett, hogy engem is elveszít.
De ahogy írtad, veled nem ez a helyzet...szép vagy, okos vagy, talán a lelki dolgokra kellene nagyobb hangsúlyt fektetned.
Mert ha jön a szerelem, hidd el, nem az akusok számát fogod számolni, hanem annak is örülni fogsz, hacsak hozzád ér...
Köszönöm szépen a válaszaitokat, van igazság abban, amit írtok, különösen azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg rosszul választok.
Sajnos nem érzem úgy, hogy mindent lehet együtt és általában a biztonságra megyek. Arra, hogy a partnerem megbízható, érzelmileg elérhető, hűséges ember legyen. Emiatt általában a nyugodt, kissé csöndes emberek vonzanak, akikről jobb esetben útközben derül ki, hogy van közös kinkünk. Úgy érzem, hogy ha valaki hasonló vérmérsékletű, mint én, hogy ennyire szereti a szexet, nem bízhatok benne. Ami tök abszurd, tudom, mert én is hűséges voltam eddig mindenkihez és támogató, törődő partner voltam úgy gondolom. De valahogy a másik oldalon azt látom, hogy ezeknek a férfiaknak egy nővel nem elég hosszú távon, akkor sem, ha az a nő mindig nyitott a dologra és azon belül is a legtöbb ötletre legalább kipróbálás szinten. Tartok tőle, hogy egy ilyen ember nem akarna velem maradni tartósan. Így viszont én vagyok az, aki nem tud maradni tartósan. :(
Aki írta, hogy sikerült helyrehoznia a dolgokat, annak nagyon örülök, hogy ilyen vége lett. Irigylen, hogy nektek sikerült és remélem így is marad. Ami engem illet, tanultam a korábbi hibáimból, igyekszem megbeszélni a jelenlegi partneremmel, ha valami gond van. De nehéz, mert mikor beszélünk erről, akkor minden szép és jó, de a tettek meg másabbak kicsit. Mondjuk a "kapcsolat" sem nevezhető komolynak, még csak randizgatunk, nehéz ezekről a témákról még beszélni úgy igazán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!