A lányok miért szégyenlősebbek, mint a fiúk?

Az 1800-as évekig nagyjából így néztek ki a viszonyok itt Európában:

Az átlag ember (földműves, kereskedő, kézműves) nem különösebben szégyenlősködött. Közfürdőket, folyópartokat férfiak és nők közösen használták. A család jellemzően a ház egyetlen fűtött szobájában aludt, öltözött, mosdott.

A nemesek, arisztokraták elvonulva éltek a kastélyaikban, váraikban, egyáltalán nem keveredtek a hétköznapi emberrel. Szigorú etikett szerint éltek, ettek, mulattak, öltöztek, ezzel fejezték ki a felsőbbrendűségüket.

A tisztálkodás, vagyis annak kifejezett hiánya egy igen komoly státusz szimbólum volt, hiszen az uraság nem végzett piszkos munkát, nem kellett neki semmit lemosni magáról úgy, mint egy jobbágynak. Ezen kívül jóvan kényelmesebb volt a púder és kölni, gondoljatok az őrjöngő 5 évesre, aki nem akar fürdeni. Az uraságok jelentős része volt ezen értelmi színvonalon a vizet illetően.

Aztán jött a polgárosodás, ami azt jelentette, hogy kicsit több pénzük lett az átlag embereknek. Tudtam időt és anyagiakat áldozni a sportra, utazásra, mindenféle kultúrára. Ezek hirtelen nagyon népszerűek lettek, természetesen az arisztokrácia sem akart kimaradni belőle, de emiatt ki kellett mozdulniuk a kastélyokból: kénytelen kellett keverednie a pórnéppel.

DE hát az uraság és asszonyság mégse mehetett be a gyógyvizes fürdőbe a polgárok közé egy ronggyal a dereka körül, felhúzta a nyakig érő fürdőruhát ezzel mutatva feljebbvalóságát.

Az egyszeri polgár akárcsak ma, akkoriban is előszeretettel majmolt, hát húzta ő is a hosszúszárút a fürdőzéshez.

Jött az illemtan a gyerekeknek, mert csak így lehetett később az uraságok társaságába kerülni.