Vannak itt olyan vékony pasik (25 és 38-39 között), akik szeretik a kövér nőket?

Hát érdekes, vegyes válaszok vannak.

Magamról annyit, hogy a túlsúly oka: eleinte a rendszertelen életmód, hajnalban zabálás, nappal alvás és társai, aztán a sport hiánya, mert... hát tudja a fene, mindig is utáltam mozogni, aztán a felszedett kilók után jöttek a tipikus kövérbetegségek, ma már van inzulinrezisztenciától kezdve petefészek cisztákig minden :/ Az elmúlt 10-12 év eredménye.

Igen, tudom-tudom, ha én ezt látom, és azt is, hogy romlik a helyzet, miért nem tettem ellene. Higgyétek el, lelkileg ez nagyon nem könnyű, s akkor az ilyen vékony-kövér párok még rá is tesznek egy lapáttal. Több régi ismerősbe, osztálytársba belebotlottam facebookon, aki vékony, normális fiú/férfi létére ronda, kövér nőt vett el. Igen, feleségül. ez a közelmúltban volt, és csak lestem, hogy de miért? És úgy néznek egymásra ezeken a képeken, el nem hiszitek.. van, ahol már a gyerek is készül. (Jó, erre nem vágyom, de értitek... szóval nem csak szexre kell, hanem stabil kapcsolatokról beszélünk.)

És egy régi emlék a témában még: 2005-ben alig 60 kiló voltam, jól néztem ki, nem deformált a fejem vagy ilyesmi. 20 éves, vékony, szép lány. Nem modell, meg nem a világ legjobb nője, szóval nem egy Palvin Barbi, de azért nem panaszkodhattam. (Ki is éltem magam a rákövetkező években rendesen.) Na szóval, nagyon bele voltam esve valakibe, magas, vékony pasi, ez a zsánerem. Próbáltam kerülgetni, tudott is róla, közös ismerősök is próbáltak terelgetni, de valahogy még megvolt a gátlásosság mindkettőnkben. Nem jött össze, hónapokra el is vesztettem szem elől, közben akadt más, de azért fájt. Próbáltam pótolni. És akkor egyszer ezzel a másikkal sétálgatunk az utcán, és nézem, ki jön szembe... a pasi, akiért nyáladztam, egy hegyomlással az oldalán. Nem viccelek, dagadt, kerek, almaformájúan túlsúlyos csaj volt, kézen fogva mászkáltak, és egy köszönésre futotta mind a kettőnktől, én meg szorítottam a "pótlék" karját, hogy el ne bőgjem magam. Életem egyik legmegalázóbb pillanata volt, mert megértettem, miért nem akart végül kezdeni velem: túl vékony voltam.

Erre tessék, eltelik tizenix év, tönkre van menve a testem. Na most hol a büdös fenében vannak ezek a pasik, hol? Hát igazság ez a jó istenit már!?

Úgyhogy még ha csak arról lenne szó, hogy láttam 1-2ilyet, és azt hiszem, biztos tömegjelenség. De én tényleg úgy szeretném kiordibálni magamból, hogy mi a franc történik itt, és másoknak miért jár a stabil kapcsolat meg a boldogság, és velem miért van mindig kicseszve? Tipikus ha van rajta sapka, ha nincs rajta sapka...

Bizonyára felmerül kérdésként, szóval: igen, sokadjára is belekezdtem a diétába, az előző 3 hónapban le is ment egy 10-es. De ugye ez semmit nem jelent, mert még mindig 100 felett járok. 37 éves leszek, és irtó boldogtalan vagyok, mindemellett nyilván utálom is magam, keserű is vagyok, és dögöljön meg mindenki :) Nagyon felhúztam magam, ezért most küzdök, de rettegek tőle, hogy megint az lesz, ami 2005-ben. Leküzdöm magamról a felesleget, leszabatom magamról a bőrt, engem nyugodtan kaszaboljon össze a plasztika, nem érdekel, de a következő 1-2 évben úgy átformálom magam, rám se lehet majd ismerni. De ha megint az lesz, hogy na, elkészültem, tessék, és ismét azt látom, hogy a tonnadonnák boldogan lófrálnak, miközben én megdöglök a magányban, hát akkor befejezem ezt az egészet, és kiszállok az életből is, mert nagyon elegem van már.

Kösz, csak ezt akartam mondani. További meglátásokat, véleményeket, az eredeti kérdéshez tartozó egyebeket még visszajövök elolvasni, de azt hiszem, már eléggé kitárulkoztam.