Orgazmus utáni depressziot mivel lehet elkerülni?

Én nem is bűntudatot érzek néha hanem szánalmat magam iránt. (Szerintem nem vagyok nőies, azt se értem a pasiknak miert tetszem. Valszeg nekik nem az számít hogy nőies legyen a nő, hanem elég annyi is, hogy csak nő legyen; 2 mellbimbo meg egy lyuk es nekik máris kerek a világ)

De ezt gyakran inkább elhessegetem mert még jobban depresszívvé tesz)

Koszi

Nőknél gyakoribb

A.linked segitségével rátaláltam erre

A neve a jelensegnek:posztkoitális depresszió

Okai lehetnek a bizonytalnságérzés a kapcsolatban, kötődéskerüles, gyermekkori szexuális bántalmazasok, vagy hormonok, (orgazmus utan olyan hormonok is felszabadulnak ami agyi diszkomfortot okoznak azaz rossz érzést)

Javasolják szex utan az összebújast (amikor legszívesebben pont "kidobnám"inkább a párom, csak értelemszerűen nem teszem)

Egyébként nincsenek hangulatingadozásaim ok nélkül elgalábbis. De orgazmusok után szinte garantált, hogy lehoz mindenről.

Páromnak említettem de csak finoman.., hogy szex utan néha ürességet érzek, nem hianyzik ölelés; hát csak ennyiből majdnem orbitális balhé lett. Nem is igen emlékszen már min is akadt ki, de mintha azt akarta volna ebből kiforgatni hogy hűtlen r.banc is lennék, annyi maradt csak meg nekem hogy nagyon nem kellene vele mindent megosztanom es inkább maradjak csendben, mert ezek után már szex után kimondottan figyelt bújok e hozzá, és már abbol balhézott volna ha nem, alig bírtam azt visszahozni hogy ne figyelgessen meg ne kontrolláljon engem, hanem maradjon spontán, lassan mar a mosdóba is alig mertem szex után kimenni, nehogy azt higyje hogy kerülöm éppen.

Amúgy jól érzem magam mellette nálam NEM pasifüggő abszolut. Maszti után talán mégnagyobb a mélyzuhanás. Az teljesen le is blokkol. Es nagyon nehéz magamat tudatosan erővel összeszednem.

A masztit próbálom kerülni mindenesetre.

A párommal igen szintén van egy pár gond, néha tenyleg csak azért bújok, hogy ne legyen baj abból, ha nem teszem.

Tegnap elalvás előtt is néztem az arcát, balhézni fog e vagy most jó vagyok(bújós ölelős doromboló cica), és örültem, hogy jókedve van, és meg voltam könnyebbülve hoy hálistennek nincs baja mist velem, ő is mosolygott rám, kérdezte miért nézem őt és csak annyit mondtam mosolyogva mert annyira imádlak.

Ezt is azért mert megint nem mondhattam igazat.

Azért ölelek és vallok szerelmeket neki, mert tartok tőle. És nem magamtól jön. Mert amikor jön akkor meg pont nem mondhatom.

Például legutóbb olyan arrogáns és féltékeny lett mert masnak dőltem a kocsijának, és dühösen mondta hogy máséhoz nem érhetek, csak az ő kocsijanak dőlhetek neki, csak az ő kocsijaba ülhetek be, amilyen arrogáns volt (plusz az hogy egy irtó hülye béna kocsinak dőltem neki ami talán hupilila volt, es arra féltékeny🤣 mikozben neki meg majdnem luxuskategoriáju a kocsija)na akkor éreztem azt hogy olyan gyerekesen cukker ugy szeretem őt agyon puszilgatnám, csak ugye akkor nem mondhattam azt hogy mosollyal hogy annyira szeretlek, mert irtóra el volt durranva az agya, es ilyenkor azt hiszi kiröhögöm.