Hülye kérdés lehet, de úgy érzem mintha valami rossz kisugárzásom lenne és elkerülnek az emberek, túlzok?

25/F vagyok. Átlagos embernek mondanám magamat. Dolgozok, reggeltől késő délutánig, munka után vagy pihenek, online hülyéskedünk barátokkal vagy edzőterembe megyek. Munkanapokon nem szoktam kimozdulni. Valamiért úgy érzem mintha valami rossz, úgymond aurám lenne, ami miatt elkerülnek az emberek, nem biznak meg bennem stb. Maga az emberekkel nincs gond, mikor szórakozunk, vagy összeülünk haverokkal, jól érezzük magunkat. Hanem mikor nem vagyunk együtt, igazából én kezdeményezem mindig a kimozdulást. Szóval ha nem próbálok nyitni mások felé, senki fel se keres, mintha nem is léteznék. Tesztelésből volt már, hogy fél évig fel se keresett senki, és utána is én voltam a kezdeményező. Hátam mögött meg tudom, mindig megaláznak, sokszor hamis sztorikat mesélnek rólam (visszahallom őket), valamikor meg kellemetlen hazugságokat is vissza lehet hallani tőlük. Nők térén sose volt gond párkapcsolatot találnom, de velük is ugyanaz a helyzet. Hiába vagyunk párkapcsolatba, ha én nem kezdeményezek valamit, mintha nem is léteznék. Akár hetekig egy SMS-t se kapok az állitolagos barátnőmtöl. Régebbi lány barátom, akivel mindig nagyon jól megvoltunk, ő maga is mondta személyesen, azért nem akar nekem komolyabb dolgokról beszélgetni, csak hülyéskedni, mert valamiért úgy érzi jobb lenne ha elkerülne, ő se tudja elmondani csak mintha más lennék, de nagyon jó fej, (legjobb barátok voltunk). Szóval ő maga se tudja, de mintha lenne valami kisugárzásom. Bármilyen új személlyel találkozok azt mondják nagyon jó fej vagyok stb. Munkahelyen úgyszintén, kedvelnek az emberek, meg tök normálisan viselkedik mindenki körülöttem. De távolról meg pont ellenkezőleg, és úgy érzem mindeki elkerül. Nem értem miért kell, hogy saját magam nyissak mindenki felé, de senki nem próbál felém? Miért van az, ha én nem próbálok kapcsolatot teremteni másokkal, akkor mintha nem is léteznék. Most is, meg azelött is depressziós voltam emiatt. Egyszerűen nagyon magányosnak érzem magam, hiába vannak barátaim. Mintha nem is azok lennének, hanem távoli ismerősök. Nem tudom... őszintén, biztos velem van valami baj, mert nem kerülnének el. De nem is vagyok mutáns, személyiségem is tök normális. Nyugodt ember vagyok, sose veszekszek másokkal, nem is akadok ki semmin. Lányokkal is jól kijövök, ha akarok mindig találok randi partnert, csak nem értem az egész életet. Mintha tényleg valami aurám lenne, és úgy érzik az emberek, jobb ha elkerülnek.