Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol lehet "prűd", nem túl magas libidójú férfiakkal ismerkedni? Hogy találhatok rájuk?
Értem ez alatt, hogy nem akarja megdugni a nő fenekét, nem várja el a szopást (inkább olyan attitűddel áll hozzá, hogy kísérletezhetünk vele finoman, ha mindketten szeretnénk, de az esetleges hiányára sem menne rá a kapcsolat), illetve alapvetően vanilla típus, a gyengéd szexet részesíti előnyben, az alá-fölérendeltséget és a durvaságot kerüli. Elvan heti 2 szexszel is mondjuk.
Csak azért kérdezem, mert mindig mondják, hogy mindenkinek meg kell találnia az ágyban hozzá passzoló partnert, de most őszintén, ki kezdi ezzel az ismerkedést? Mégis jó lenne, ha nem rabolnánk feleslegesen egymás idejét olyasvalakivel, akivel úgysem működne.
(Apró megjegyzés: még hónapokig nem lesz aktuális nálam a dolog, mert jelenleg más feladatokra kell koncentrálnom, csak kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetőségeim lesznek azután.)
Nem kell ilyen szigorúan venni a heti kettőt, azért írtam, hogy érzékeltessem, nem vagyok kíváncsi azokra, akik mindennap vernék az asztalt, hogy pucsítsak, mert nekik felállt.
Amúgy pont leszarom, hogy a hozzád hasonló szubhumán véglények minek tartanak, felőlem prűd picsa is lehetek, ez esetben csak annyi a dolgom, hogy találjak egy prűd balfaszt, akivel összeillek.
Érdekes, hogy a heti kettőt, amit te írsz, nem kell szigorúan venni, de amiket én írtam a különböző korosztályokról (hatvanas, hetvenes), az "rohadt káros". Én nem bontottam le évekre, max évtizedre... :)
Fenntartom, hogy te nem vagy életszerű a hozzáállásoddal, amelyben nem kapnak hangsúlyt sem a külső, sem a beslő tulajdonságok, netán értékek, mindezek előtt a lagfontosabb, hogy heti hányszor akar veled összefeküdni.
Egy félmondatban azért mégis adsz kulcsot a talányos helyzetedhez: az előző kapcsolatod tett benned kárt, és most túlkompenzálaz. Ha ezt veszem figyelembe, akkor megértelek, és a helyén kezelem a kérdésedet: remélem mihamarabb földolgozod a csalódást és készen állsz majd egy új kapcsolatra, amelyben az érzelmek dominálnak, és nem számolod az alkalmakat, hanem kivánod őket.
"Érdekes, hogy a heti kettőt, amit te írsz, nem kell szigorúan venni, de amiket én írtam a különböző korosztályokról (hatvanas, hetvenes), az "rohadt káros"."
Nem az benne a káros, hogy felfedted a fejedben élő hozzávetőleges gyakoriságokat, hanem az, hogy azokat minősítetted NORMÁLISNAK, implicite abnormálisnak kikiáltva azt, ami eltér tőle. De ezt világosan le is írtam.
"Fenntartom, hogy te nem vagy életszerű a hozzáállásoddal, amelyben nem kapnak hangsúlyt sem a külső, sem a beslő tulajdonságok, netán értékek, mindezek előtt a lagfontosabb, hogy heti hányszor akar veled összefeküdni."
Persze, egyértelmű, hogy én vagyok az, akit nem érdekel a személyiség meg az értékek (miután utaltam arra is, hogy a beszélgetés és a minőségi időtöltés számomra az elsődleges, és dugás helyett ezt választanám, ha csak néhány órát tudnék együtt lenni a párommal aznap), véletlenül sem az, aki végigkeféli a kapcsolat első fél-egy évét(!) minden lehetséges pózban és formában, mert számára a szerelem ezt jelenti.
"Egy félmondatban azért mégis adsz kulcsot a talányos helyzetedhez: az előző kapcsolatod tett benned kárt, és most túlkompenzálaz."
Kár pszichológust játszanod, levágós, hogy nem vagy az. Bennem nem tett kárt kapcsolatom (ebben a tekintetben), de kevés volt, ezért tudom, hogy kb. semmit nem jelent a férfiak többségére nézve az, amit én eddig tapasztaltam. Ellenben vannak nálam többet megélt barátaim, akikkel szintén szoktam beszélgetni, meg a csodálatos gyk, ahol senki nem szégyell megnyilvánulni a valódi igényeivel kapcsolatban, köszönhetően az anonimitásnak.
Nem, a normális azt jelentette, hogy a leginkább szokásos, és semmiképpen sem azt, hogy az ettől eltérő az abnormális (beteges).
Úgy látom, megharagudtál rám, a válaszod modora ezt mutatja, sajnálom.
Nyilván a szubhumán véglény voltom miatt nem olvastam, ahol írtál a beszélgetés, a minőségi időtöltés elsődlegességéről. (Számomra a szex is minőségi időtöltés, eddig majdnem minden partneremmel az volt.) Én csak azt értettem meg, hogy legfontosabb, hogy a majdani férfi ne akarjon cirka heti két szexnél többet. Ha nem olyan, csak vesztegetnéd vele az idődet.
Igazad van, villamosmérnök vagyok, nem pszichológus, nem is játszom a pszichológust. A GyK adta rendkívül szűk keretek nem is engednék. Ha tévedtem volna, és nam az előző kapcsolatod rossz tapasztalata miatt került a kérdésed egyik középpontjába a moderált frekvenciájú szex, az nem változtat a véleményemen, hogy nehéz lesz így számodra megfelelő partnert találnod, mert ennek nincs látható jele, az pedig legalábbis meghökkentő, ha ezzel kezded az ismerkedést. Megkockáztatom, hogy a férfiak nagy többségét riasztaná, vagy lelkifuradalás nélkül hazudnának róla.
Értsd jól, nem azt írtam, hogy ilyen vagy, hanem hogy a kérdésedet tetted így föl. A gyöngédségre vágyásod szerintem is tök rendben van, az anális szex kihagyható, az orálist szerintem érdemes kipróbálni, mert kiderülhet, hogy neked nagy élményt ad, és az is, hogy a párod élvezete neked is fontos, izgat. Minden a kapcsolat bensőségességén múlik.
"Nem, a normális azt jelentette, hogy a leginkább szokásos, és semmiképpen sem azt, hogy az ettől eltérő az abnormális (beteges)."
Tehát a "normális fiú nem való neked" azt jelentette, hogy átlagos fiú nem való nekem? Az valóban nem, ezért is írtam ki a kérdést, de van más tér is, ahol nem vagyok kompatibilis a nagy átlaggal, úgyhogy ez majdhogynem a legkevesebb.
"nem olvastam, ahol írtál a beszélgetés, a minőségi időtöltés elsődlegességéről"
Itt írtam: "van, aki a kapcsolat elején is jobban szeret beszélgetni, közös programot szervezni a másikkal, mint mindig csak dugni".
"Számomra a szex is minőségi időtöltés, eddig majdnem minden partneremmel az volt."
A szex addig közös élmény, ameddig tart, nem olyasmi, amit utólag előveszel, hogy továbbgondold, megbeszéld a pároddal (max. azt a részét, hogy kinek hogy jó). Bizonyos mennyiségben minőségi lehet, ha megadod a módját, de ha erre helyezed a hangsúlyt, az a kapcsolat elmélyültségének a rovására fog menni. Egyébként olyan pasim történetesen volt, akinek a minőségi időtöltés kimerült annyiban, hogy otthon vagyunk, együtt eszünk, Netflixezünk és időnként szexelünk, merthogy neki ez jelenti a kikapcsolódást a "sok" (szellemi) meló után, isten ments, hogy csináljunk közösen valami érdekesebbet. Ilyet pl. nem akarok még egyszer.
"Én csak azt értettem meg, hogy legfontosabb, hogy a majdani férfi ne akarjon cirka heti két szexnél többet. Ha nem olyan, csak vesztegetnéd vele az idődet."
Szerinted ha jelentős mértékben eltér a két fél libidója, az nem tudja megölni a kapcsolatot? Értem, hogy egyetlen tényezőre kihegyezni az ismerkedést (egyébként nem ez az egyetlen, csak most éppen erről kérdeztem) viccesen hangzik, de az is csak egyetlen tényező, hogy a férfi akar-e gyereket a jövőben vagy sem, mégis képes eldönteni a kapcsolat sorsát önmagában.
"az pedig legalábbis meghökkentő, ha ezzel kezded az ismerkedést"
Nem mondom, hogy ezzel akarom kezdeni, de lehet, nem árt tisztázni, mielőtt komolyabbra fordulna a dolog. Ha "majd kiderül" hozzáállással vágsz bele, aztán az derül ki, hogy össze nem egyeztethető igényeitek vannak, akkor hónapokon-éveken keresztül szét fogjátok frusztrálni egymást, mert ugye addigra túl erős kötődés alakult ki bennetek a másik iránt ahhoz, hogy képesek/hajlandóak legyetek gyorsan borítani mindent.
"A gyöngédségre vágyásod szerintem is tök rendben van, az anális szex kihagyható"
Ez jó hír.
"az orálist szerintem érdemes kipróbálni, mert kiderülhet, hogy neked nagy élményt ad"
Nem arról van szó, hogy érdemes-e, inkább arról, hogy ha elvárást csinál belőle a pasi, és nem türelemmel viszonyul ahhoz a nőhöz, akiről tudja, hogy meg kell küzdenie néhány ellenérzéssel ezzel kapcsolatban, hanem erőlteti mindenáron, minél hamarabb, az kellemetlen, nyomasztó, és az jön belőle le, hogy a férfi számára a saját élvezete fontosabb, mint a párja.
Egyébként nagyon gyorsan el tudják könyvelni az emberek ilyesminek a hallatán, hogy akkor biztos csak a legkonzervatívabb közösülési módozatok jöhetnek szóba nálam, azok is sötétben, és ha véletlenül élveztem, rohanok is meggyónni, de igazából van pár olyan vágyam, amit konkrétan azért nem említek, mert tudom, hogy legalább a férfiak felénél szóba sem jöhetnek, mert ők meg azokhoz "túl prűdek", de nem az alapján akarok választani, hogy ki partner bennük.
Örülök, hogy lehiggadtál, és abbahagytad a sértegetést. Nyomtasd ki ezt a kérdésedet és a válaszokat, és tedd el jó mélyen egy fiókba, érdekes lesz mondjuk 5, vagy több év múlva elővenni és elolvasni. A fiam, aki kicsit lassan érő típus, nemrég még körülbelül ugyanígy érvelt a(z őt körülvevő) világ dolgairól, és a saját kamaszkori naplómba, ha beleolvasok, ilyesmiket is találok. Azután kidrtült, hogy a világ nagyon bonyolult, nem fekete és fehér, és már nem annyira fontos mindig bebizonyítanunk, hogy igazunk van, mert kezd gyanússá válni, hogy nincs egyedüli igazság.
Ha a kérdésedet úgy értelmezem, hogy milyen jó lenne, ha a preferenciáinkra valahogyan lehetne előre szűrni a (leendő) partnereinket, akkor azt mondom, igen, és az úgynevezett élettapasztalat az a varázsvessző, amely ezt lehetővé teszi. A valóság pedig, hogy létezik a párkeresésben és -találásban valami az észérveken túl, ami, ha megéljük, sutba dobatja velünk az összes elveinket. Ez benne a legérdekesebb és a legszebb. Sajnos nem mindenki találkozik vele, vagy nem jókor.
Téged eddig sem sértegettelek, most az légyszi ne legyen már elvárás, hogy mézes-mázas legyek azzal, aki idejön közölni, hogy prűd picsa vagyok és jól meg kéne rakni. Ez méltatlan az emberi intellektus állítólagos nagyságához.
Szerelmes már voltam, ha ezt érted észérveken túli dolog alatt, és tudom, hogy akkor éppen nem számít semmi, de ha nem 2-3 évre tervez az ember, hanem mondjuk össze szeretné kötni az életét a másikkal (ami az én koromban további 50-60 évet jelent jó esetben, vagy akár még 70-et is, ha a két dédimre ütök), akkor azért mégiscsak érdemes lehet elgondolkozni a kompatibilitáson szerintem. Főleg ha célzottabb ismerkedésről van szó.
Sok sikert kivánok. Az évek számlálásánál maradjunk a realitásoknál, hetvenes-nyolcvanas nők (a dédszüleid 90-es korára már nem is gondolok) évi két alkalomnak is örülhetnek, nemhogy heti kettőnek, de arra is gondolj, hogy a kiválasztottadnak is meg kell érnie ezt a kort.
És mi lesz, ha neaggyisten neked még tovább csökkennek az igényeid? Amúgy a negyvenes nőké típusosan meg szokott nőni, nem véletlenül adták az ókori görögök a menopauzának a klímax (csúcspont) nevet. Biztos, hogy tudod majd kezelni a helyzetet?
Igazad van, a kompatibilitás fontos. Nem ez a fura, hanem az, hogy te rendkívül öntudatosan tudod, hogy neked a boldogságod azon múlik, hogy akivel minden másban remek összhangban leszel, érzelmekben és értékes közös elfoglaltságokban gazdag életet fogsz élni, annak az ágyban moderáltak legyenek az igényei. Nem azt írod, hogy szerető partnerre vágysz, aki érző társad lenne, nem pedig egy vérnősző baromra, aki az állandóan kéznél levő nőt, mint a kielégítésére rendelt személyzetet nézi. Sajnálom, hogyha azért van ez nálad, mert rossz tapasztalataid vannak. Valaki az elején már megírta: a legtöbb kultúrált férfi ilyen, mármint hogy a párját elfogadja, megérti. Egyébként a dialektika itt is érvényes: kölcsönhatásban megvátoznak a dolgok, kiderülhet, hogy sokkal több sem túl sok. Hogy tíz-húsz év után ez csillapszik? Biztos! De az a tíz-húsz év megéri. És azalatt te is változol nem tudni, milyen irányba.
Még egyszer mondom: sok sikert kivánok a kiválasztáshoz. Helyesebben: egy sikert. ;-)
Látom itt nagyon komoly vitatkozás ment eddig, de most válaszolnék én is.
Meglátásaim és tapasztalataim szerint azok a férfiak akik fiatalok és nem a "mindenhova dugdosás" jár az eszükbe meg az, hogy így meg úgy pucsítsál, azok körülbelül a 20-30 éve férfiak legalább felét teszik ki. A probléma ott van, hogy ezek a fiúk láthatatlanok. Nincsenek fent társkeresőkön, nincsenek nagy baráti közösségeik. Legfeljebb olyan közösségekben vannak akik szintén ilyenek.
Én például most már kb 4-5 éve gyakran újra és újra leszedem a Tindert, hogy körbenézzek, de egy 15-20 csaj után rájövök, hogy ez nem az én súlycsoportom. Mindenkinek meg kell mutatnia, hogy milyen menő ruhája van. Mindenkinek az a fontos, hogy vicces legyen a srác (szerintem az, hogy kinek mi a vicces az amúgy is szubjektív szóval nincs ilyen, hogy általánosságban vicces valaki). Nekem például egyáltalán nem fontos, hogy vicces legyen a lány. Ha nevetni akarok akkor nézek Kaffka Mercédeszt és hozzá hasonló véglényeket a trashvod-on vagy YouTube-on. Egy lánnyal nevetés nélkül is boldog vagyok. Nekem sokkal többet számít, hogy csendes, visszafogott, de határozott legyen. Manapság ez a legnehezebb a nőkek úgy látom. Egy rohadt döntést nem tudnak meg hozni. Elhívom fagyizni és három hónapig ígérgeti, hogy majd találkozunk csak most nincs ideje. Jó lenne ha már erről a "nincs időm" dumáról leszoknátok! Én még az érettségi előtti napokban is kint gangeltem haverokkal. Gyakorlatilag bármi volt az életemben, a haverokra mindig volt időm. És ezt utólag sem bántam meg.
Ez a lány meg fűt, fát ígérget mert nem képes megmondani, hogy "bocsi nem tetszel". Majd ilyeneket írogat, hogy "hát szerintem ne várjál rám". Mintha eddig is rá vártam volna. Mint egy kis királylány. Egyszerűen külsőre volta jó és rossz tulajdonságai és úgy döntöttem, hogy akkor döntsön a személye és a jövőképe a továbbiakról. Mivel munkahelyen nehéz egy komolyabb beszélgetést lebonyolítani ezért el akartam hívni valahova. Ő ezt úgy vette, hogy én biztos fülig szerelmes vagyok belé és ilyen dumákkal jön, hogy ne várjak rá :D
Szóval ilyen ne legyél!
(És amúgy nem tudom pontosan, hogy én milyen gyakorisággal kívánnám a szexet, de hozzávetőlegesen úgy napi 1-szer én is szeretném. Vagy legalább kétnaponta.)
22/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!