Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csúnya emberek, ti hogyan élitek meg azt, hogy nehezebb egy tartós és egészséges párkapcsolatot kialakítanotok a külsőtök miatt?
Tapasztalatokra lennék kíváncsi első sorban ilyen helyzetben lévő emberektől, mivel rajtam nem segített az igényesség soha (az arcom okán), és hát öregszem... Hátha tud valaki olyan perspektívát mutatni ami segít elviselni a szituációt .
Privátot nem kérek.
Teljesen átlagos vagyok,mondjuk nem bűn ronda,de azért mindig sikerült kapcsolatot találnom.
Egy éjszakas kalandok,meg szexkapcsolatok kimaradtak,arra nem engem kerestek;)
Szarul 😂
Vagyis igazándiból nem tudom. Az ismerőseim, rokonaim párkapcsolatai alapján gyakran érzem azt, hogy nem sokat veszítettem. Szüleim kapcsolata mondjuk 30 év után is ideális, de az szerintem millióból egy eset, inkább a negatív példák vannak előttem. Ami hiányzik, az a kedvesség, figyelem, figyelmesség a férfiak részéről, ami a szerencsésebb genetikájú barátnőimnek megadatott. Folyamatosan bántottak a külsőm miatt iskolás koromtól kezdve (ráadásul elég durvan, fizikailag és verbálisan is. Nőszámba soha nem vett senki, és sosem érezhettem azt, hogy vonzó vagyok.
Gyereket nem szeretnék, jó a kapcsolatom a szüleimmel, vannak barátaim és hobbijaim, szóval magányosnak nem érzem magamat, de legalább egyszer szeretném megtapasztalni, milyen, ha az ember lánya TETSZIK valakinek, AKARJA őt valaki, és szépnek, kívánatosnak érzi magát.
Engem már nem zavar. Kb 25 éves koromig nagyon rá voltam kattanva hogy legyen barátnőm; sajna az a romantikus, szeremesebb természetű voltam. Bár volt 2 kapcsolatom, de ma már inkább örülök neki hogy nem jut barátnő.
Jobban inkább a párkapcsolat negatívumait és a szingliség előnyeit helyezem előtérbe magam elött és így nem hiányzik.
Egy ideig nehezen. Szexre oké vagyok a négy fal között, de fel nem vállalnának, sajnos voltam ilyen bunkóval. Egy ideig nagyon szarul éreztem magam, de már nem is akarok senkit, undorodom a férfiaktól.
Engem is bántottak verbálisan középiskolában fiú osztálytársak a külsőm miatt.
Néha azért úgy látom mintha érdekelnék egy-egy férfit, de bakker annyira leszarom, velem többet nem bánhat senki szarul, elég volt, lehetőséget sem adok rá. A pasik csak a szép nőkkel udvariasak, meg megy a nyalizás, annyira álságos. Totál eltorzult a személyiségem, mentális beteg is lettem, ebből nem egy kapcsolat fog kihúzni.
Szeretek magammal foglalkozni, a magány néha rám tör, de aztán elmúlik, próbálok fontosabb tevékenységet találni magamnak.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!