Normális, ha még szűzként s férfiként, így képzelem el a szexet?

Intuítiv, tapasztalt emberektől kérdezném.

Fantáziadús személyként, mára van egy a tökéletességéről alkotott, kiforrott belső ideálom a (jó) szexről, mint a „legvégső fizikai/érzelmi kapcsolat”, egy emésztő, szenvedélyes kapcsolat, ami olyan élményszférát hozhat létre, amely az érzelmi intenzitás magasságaiba és mélységeibe is eljuttathat, mint az életünk legnagyszerűbb érzéseként.

Irreális fantáziavetületről van szó esetemben, ami miatt jól kiábrándulok majd a szexből maradván a maszturbációnál s fantáziámnál, vagy azért megfelelhet, mély, bensőséges, s komoly elvárásaimnak?