Lányok, nők! Ti őszinték vagytok a pasikkal azzal kapcsolatban, hogy mit gondoltok a péniszméretükről? Illetve nem gondoljátok, hogy a méret miatti komplexust Ti okozzátok nekik azzal hogy nem tudtok őszinték lenni?

Most olvastam ezt a választ egy kérdés alatt, ahova nem az eredeti válaszoló írta, hanem már ott is idézve lett egy másik kérdés alól, előre szólok hogy jó hosszú lesz…

Engem nagyon megérintett, mert bár engem sosem csaltak meg, valóban az én komplexusom is hasonló dolgok miatt alakult ki régebben, de szerencsére azóta már sikerült valamennyire elnyomni, meg titokban tartom… Hiszen a komplexusos, “farok méregető” férfi a legtaszítóbb a nőknek.

Viszont én azt gondolom, hogyha őszintébbek lettek volna velem a nők, akkor soha nem alakult volna ki.

És szerintem sokaknál ez a helyzet…

Ez a válasz is ezt támasztja alá.

Íme:

“De engem speciel a csajok magatartása tett komplexusos farok méregetővé… Legalábbis sokáig nem voltam az.

Lehet, hogy engem hozott össze rossz emberekkel a sors, de ezt már sosem tudom meg.

21 éves koromig SOHA nem volt nagyobb gondom a 12.5 centis péniszemmel…

Magabiztosan tudtam csajozni, annak ellenére is hogy tisztában voltam vele, hogy kicsi a méretem.

Ennek oka az volt, hogy tudtam hogyha egy csajnak van hüvelyi orgazmusa egyáltalán, akkor ezzel is el tudom érni, ha pedig nincs akkor úgyis előtérbe kell helyezni az orált és/vagy szerezni egy csikló izgatót…

Ebben a mai napig nem változott a véleményem.

Amiben változott a véleményem és ami kapcsán kialakult a komplexusom, hogy rájöttem: a nőknek nem az orgazmus miatt számít a méret.

És ez egyre inkább erősödik bennem!

Ugyanis szerintem igen, a farok méret az egy férfiasságot, státuszt befolyásoló tényező, mint a magasság.

A nők a magasabb és nagyobb farkú férfiakra tudnak igazán férfiként tekinteni…

Én 15 évesen szexeltem először, a partnerem 19 éves volt… Erre a mai napig büszke vagyok, hogy szinte gyerekként olyan szinten fel tudtam kelteni egy fiatal, de felnőtt nő figyelmét, hogy az le is akart feküdni velem és meg is tettük.

Ráadásul kellettem is magam és rávettem, hogy a nagyobb lépéseket Ő lépje meg, Ő kezdeményezzen.

A méretem miatt csalódott lett, ezt ki is mondta, de ez akkoriban még nem hatott meg és volt ahhoz is lelki erőm, hogy ezt a dolgot is az előnyömre fordítsam és vonzalommá konvertáljam az ezzel kapcsolatos negatív érzelmeit…

Ugyanis tény, hogyha egy férfi magabiztos tud lenni a nyilvánvaló gyengeségei ellenére, az nagyon vonzó tud lenni egy nőnek.

Csak az a kérdés, hogy meddig tud az lenni, vagy meddig tudja azt élethűen eljátszani…

Mindenesetre ezzel a lánnyal nem volt gond a méretemmel akkoriban, annak ellenére hogy elsőnek negatívan, de legalább őszintén állt a kis méretemhez.

De a “kapcsolatunk” nem tartott sokáig, ugyanis én még nagyon gyerek voltam hozzá… 20 évesen el ment egyetemre és a távolság + konkurencia miatt “szakítottunk” (bár hivatalosan sosem voltunk együtt).

16 és 19 éves korom között pedig elég sok lánnyal szexeltem, nem kerestem kapcsolatot, kifejezetten a szexre hajtottam… És jól ment a csajozás.

Ezek többnyire boldog évek voltak.

A problémáim akkor kezdődtek, amikor először jött velem szembe az a jelenség, hogy egy lány valós érzelmeit, véleményeit bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem tudtam hova tenni, valahogy nem tudtam eldönteni hogy mivel kapcsolatban őszinte (nem csak a péniszméret kérdésében, hanem nagyon sok dologban)… Nem hazudott konkrétan semmiről, de nem engedett olyan közel magához, hogy mondjuk non-verbális jelekből kitaláljam hogy bizonyos kérdésekben mi a véleménye, álláspontja.

Pedig nekem ez előtte nagyon ment más lányokkal, viszonylag rövid ismeretség után… Talán ez is volt a sikerem titka.

De 19 éves koromban ezzel a lánnyal bele mentem egy kapcsolat féleségbe, mert kifejezetten vonzott a rejtélyessége, jobban meg akartam ismerni…

Egyszer teljesen magától felhozta szex után, hogy mennyire jó, hogy nekem viszonylag kisebb farkam van, mert a volt barátjának nagyon nagy volt (állítólag 20 centi) és hogy azzal annyira fájt neki, hogy nem is tudta élvezni… Viszont velem nincs ilyen probléma és nagyon élvezi.

Aztán később ez a lány megcsalt. Bár nem mondtuk ki hivatalosan, hogy együtt vagyunk, azért elég egyértelmű volt hogy igen és Ő is egyből úgy kommunikálta le amikor megtudtam a hűtlenségét, hogy ez megcsalás volt… Legalább ezt nem tagadta.

Én kiakadtam, sajnos el is pityeredtem, de nem támadtam le és igazából nem mondtam neki semmit… Az okát sem kérdeztem, még ott tartottam csak hogy azt ecseteltem, hogy mennyire rosszul esik.

De odáig még nem jutottam el, hogy Őt mondjuk bármilyen negatív jelzővel illessem, amikor elkezdett mentegetőzni… Sőt, ha minden igaz, ekkor mondtam neki először hogy szeretem/szerettem (talán én is ekkor jöttem rá).

Szinte azonnal azzal jött elő, hogy nagyon sajnálja, érzelmileg Ő is nagyon kötődik hozzám, de sajnos túl kicsi a farkam és már több hozzá közeledő pasit is elutasított az irántam táplált érzelmei miatt, viszont ennyi idő után (kb 1.5 hónap) már nagyon vágyott egy “normális” méretű farokra.

Először azt hittem meg tudom bocsátani neki, nem akartam elveszíteni, furcsa érzelmek kavarogtak bennem…

És pár nappal később szexeltünk.

Nem beszéltünk közben a méret kérdésről, de végig ott volt a levegőben és annyira megalázónak éreztem, hogy a menet után szakítottam is.

Először ellenkezett, de elég határozottan léptem fel és elküldtem (a szüleimnél voltunk).

Igazából nem is kérdezte, hogy most akkor hirtelen miért szakítunk mégis, ugyanis annyira benne volt a levegőben.

Utána pár hónapra rá, összejöttem egy 16 éves csajjal.

Ő volt az első barátnőm aki évekkel fiatalabb volt nálam… Szűz volt, én voltam neki az első.

Mire eljutottunk a szexig, vele már hivatalosan együtt voltunk a szüleinknek is bemutattuk egymást… Vele mindent rendesen akartam csinálni, nem akartam elrontani. Ez egy érzelmeken alapuló kapcsolat volt…

Ez volt nekem az első ilyen, pedig már Ő volt a 11. csaj akivel szexeltem.

De sok szempontból Ő volt az első, például Ő volt az első szűz lány is nekem (mondjuk azóta sem volt több).

És vele komolyan gondoltam…

Arról fantáziáltam, hogy gyerekeink lesznek és együtt öregszünk meg.

A megcsalásos sztori hatására volt egy kicsi komplexus már bennem (de nem sok) és már az első szexnél felhoztam a méretet.

Megjegyzem, hogy Ő volt a 11. csaj és mégis az ELSŐ AKINEK ÉN HOZTAM FEL A MÉRET KÉRDÉST!

Szóval előtte soha, senkinek nem én hoztam fel. Mindig maguktól tettek rá pozitív vagy negatív megjegyzést.

Ha jól emlékszem, akkor olyasmit mondtam ennek a barátnőmnek, mielőtt levetkőztem, hogy “Tudod nekem tényleg nem a legnagyobb, de igazából szinte senkinek sem akkora amekkorákat esetleg pornóban láthattál”… Erre pozitívan reagált és mondta hogy tudja.

Aztán együtt voltunk viszonylag sokáig, én nem vettem észre hogy gond lett volna a dugással, szeretkezéssel, változatos és szerintem élvezetes együttléteink voltak.

A mai napig nem tudom, hogy ténylegesen miért szakítottunk.

Néhány hét alatt egyre jobban eltávolodott tőlem, aztán előhozakodott azzal, hogy nem vagyunk az igaziak egymás számára…

Nem biztos, hogy a méretem miatt szakítottunk, viszont amikor én nem akartam annyiban hagyni és próbáltam kérlelni hogy maradjunk együtt, mondtam neki hogy nekem Ő a családom (komolyan gondoltam) akkor nagyon csúnyán megalázott és azt mondta hogy ilyen kicsi mikro pénisszel sosem lesz családom és hogy nem olyan pasi mellett akar elköteleződni akinek alig akkora a farka mint a kisujja (ami azért egy elég erős túlzás). Hogyha esetleg egyszer fia lesz, annak sem adná szívesen tovább az én génjeimet…

Azelőtt egyszer sem volt negatív megjegyzésem a méretemre!

Lehet hogy nem volt őszinte és ezzel csak le akart koptatni, de biztosra sosem tudhatom hogy ez nem volt e benne az elméjében végig a kapcsolatunk alatt, ami több mint egy évig tartott!

Miért pont ilyesmi jött ki belőle szakításkor?

És ez elképesztően nyomasztó érzés… Abba belegondolni, hogy esetleg végig nem is tudott rám férfiként tekinteni a kis méretem miatt, az egész kapcsolatunk alatt, csak ezt nem mondta ki.

Az egész egy hazugság lehetett, de én nagyon komoly érzelmeket tápláltam felé…

Kamu profillal bekövettem a privát instáját és a mostani barátját nézegettem napokig és nem jobb nálam, nem férfiasabb, stb.

De biztos vagyok benne, hogy nagyobb a pénisze, emiatt pedig rá ténylegesen férfiként tud tekinteni…

Jelenleg ez az “elméletem”.

De tudom, hogy ez már a kialakult komplexus miatt is van…

Viszont akkor is ezek az őszinte érzelmeim.

Az egóm és az önképem koporsójában az volt az utolsó szög, amikor is 21 éves koromban újra találkoztam az első “barátnőmmel”, akivel a szüzességemet elvesztettem… Miután évekig nem tartottuk a kapcsolatot.

Együtt ittunk és többször is megjegyezte, hogy mennyire férfias, vonzó férfi lett belőlem…

Ezen felbuzdulva később Facebookon felvettem vele a kapcsolatot és messengeren megkérdeztem, hogy van e most valakije.

Írta, hogy nincs senkije…

Ezért megkérdeztem, hogy nem e lenne kedve találkozni még, feleleveníthetnénk régi emlékeket és diszkréten utaltam rá, hogyha lenne hozzá kedve akkor át is jöhetne (dughatnánk), de részemről akár randiban is benne lennék (megpróbálni a kapcsolatot).

Kereke perec visszaírta, hogy maximum csak haverkodni szeretne velem.

Nem akadtam ki rajta, gondoltam ennek sok oka lehet, de mivel ez a hajó úgyis elúszni látszott, megkérdeztem hogy “Akkor végülis nem tartasz jó pasinak? Pedig múltkor a kocsmában annyira mondtad”.

Erre annyit írt vissza, hogy “De nagyon jó pasinak tartalak, jót tettek neked az évek, de ettől gondolom a kukid az nem lett nagyobb, 25 évesen pedig már vannak igényeim, na meg tapasztaltam is egysmást 19 éves korom óta. Emiatt biztos vagyok benne, hogy nem egymást keressük”…

Ekkor amúgy már komplexusos voltam. De még így sem számítottam erre Tőle…

Most 24 éves leszek, mostmár elmondhatom magamról, hogy full komplexusos vagyok a méretem miatt és már 2020 augusztusa óta nem is voltam nővel, pedig volt hogy próbálkoztam… De már nem megy a csajozás.

Persze ha egy nőt kérdezel akkor nem a méretem a taszító, hanem a komplexusom…

El tudom hinni, hogy a komplexusom tényleg nagyon taszító, de azt sajnos őszintén már nem tudom elhinni, hogy a méretem nem az.

Akkor meg már nem mindegy, hogy komplexusos vagyok e mellé?

Számít e, hogy egy nulla vagyok vagy egy dupla nulla?

Szerintem nem számít…

És tudom, tudom: Ahelyett hogy ilyen “litániákat” írok, inkább csajozzak meg építsem magamat, stb.

De ha őszintén érdekel egy a mérete miatt komplexusos pasi valós története, hogy miként alakult ki ez benne, akkor elolvasod amit írtam…

Ahelyett, hogy csak legyintenél, hogy “áh, még egy beteg ember hülyesége, kit érdekel?”

Oks?”

UI:

Légyszíves csak lányok/nők szavazzanak! Köszi!