Lányok, nők! Járnátok, vagy szexelnétek (kaland vagy szexkapcsolat) féllábú férfival?

Olyan pasit képzeljetek el, akinek az alsó és felsőteste is sportos, teljesen naturálban nyomatja az edzést és nem elsősorban a külső miatt, hanem a sport öröméért…

Mondjuk, hogy relatíve jóképű is, művelt, jólszituált egyetemet végzett “értelmiségi”.

És ilyesmi művégtaggal rendelkezik mint ezek a lányok:

[link]

Ezek a protézisek amúgy 3.5 millió forint körül kaphatóak és bár Magyarországon elméletileg lehet ingyen is protézishez jutni, az nem ilyen minőségű lesz, valamint gyakorlatban sokkal, de sokkal egyszerűbb dolga lesz annak aki tud és hajlandó is fizetni.

Egyébként ha az illető az Egyesült Államokban veszítette el a lábát mondjuk egy balesetben, akkor egy ilyen minőségű műtétért, amilyen a videóban szereplő lányoké is volt, 35-40 millió forintnak megfelelő dolláros csekket küldenek ki…

Szóval a protézis ehhez képest aprópénz.

Ezek igazából a kérdés szempontjából nem is lényeges információk, de valamiért jobbnak láttam megemlíteni…

Szóval Ti eltudnátok képzelni, hogy ilyen férfival szexuális kapcsolatot, vagy komoly kapcsolatot folytassatok?

Kaland, vagy akár hosszabb szexkapcsolat esetén a dolgok akár úgy is megoldhatóak, hogy Ti szinte nem is szembesültök a dologgal… A csonkot például biztosan nem kell látnotok, hogyha nem akarjátok.

Ha pedig ennél is érzékenyebbek vagytok esetleg, akkor még az is megoldható hogy magát a protézist se lássátok meg…

Vagy van itt olyan, akinek esetleg már a tudat is kizáró ok lenne?

Nyugodtan legyetek őszinték, ez egy anonim oldal és erre a kérdésre nincs rossz válasz…

Legrosszabb esetben kaptok egy pár lepontozást az érzékenyebb emberektől, akik kevésbé tudják értékelni az őszinteséget, de én speciel mindenkit fel fogok pontozni aki a kérdésre válaszolt!

A kapcsolat az már egy fokkal nehezebb, ugyanis akinek művégtagja van, az otthon 90 százalékban nem hordja…

Ugyanis nagyon kényelmetlen lenne állandóan hordani, meg negatív hatásai is lennének.

Vannak akik otthon hébe-hóba, egy sokkal “gagyibb” és könnyebben le-fel vehető művégtagot használnak, de általában csak valami mankó szerű segítséget használnak. Sőt egyesek semmit…

Otthon bekötözve, vagy másképpen eltakarva sem lehet az a terület, hiszem a bőrnek valamikor szellőznie kell, meg kenegetni is ajánlott.

Ezentúl pedig ott van még a fantomfájdalom is mint jelenség… Ami szerintem sokaknak szintén taszító lehet egy kapcsolatban.

Ha valaki művégtagot használ, akkor a fantomfájdalom végigkíséri az életét, ugyanis amikor használatban van a protézis, az agy valamennyire elhiszi hogy az a testrész megvan még…

Szóval mit gondoltok?

Csinálok szavazást is, de alapvetően válaszokat (is) várok… A szavazás főleg azoknak van akiknek nincs idejük válaszolni, vagy valamiért nem szeretnének…

Itt pedig még leírnám a saját közvetett tapasztalataimat és elképzeléseimet a kérdéssel kapcsolatban, melyek amúgy lehetnek tévedések is…

Én azt vettem észre, hogy alapvetően minden féllábú embernek megnehezíti ez a dolog a szociális kapcsolatait…

Egyrészt, a legtöbb emberben ez tudat alatt egy vészjelzést vált ki azért… Ez nem is meglepő, hiszen nem tudhatjuk hogy miért van valakinek fél lába. Sajnos ez minden látványos, a normálistól eltérő állapotra igaz (szerintem), betegségekre is…

A faj fenntartás szempontjából nem előnyös ilyen “egyedekkel” szaporodni.

Másrészt sokan nem tudják, hogy ez az állapot milyen nehézségekkel jár még a XXI. században is. Vannak akik azt gondolják, hogy a mai modern művégtagok ténylegesen helyettesítik, sőt akár felülmúlják a valódi végtagokat…

Így hát ellenszenvet vált ki belőlük, hogyha valakit “zavar” a saját állapota.

Ezért azt vettem észre, hogy az érintett férfiakra és nőkre egyaránt jellemző, hogy elviccelik a helyzetüket…

Ezzel elég erős szimpátiát tudnak kivívni maguknak, széleskörben, de sajnos (szerintem) ez egy védekező mechanizmus… És amikor valaki azon vicceskedik, hogy Ő pl. “félig robot”, vagy ilyesmi, nem őszinte az öröm.

Valójában attól fél, hogy keserűnek és komplexusosnak nézik.

Meg mint már utaltam rá, van egy ilyen jellegű társadalmi elvárás, hogy neki bizony viccelődni kell a helyzetével…

A párkeresésben úgy vettem észre, hogy a férfiak és nők helyzetét teljesen másképpen nehezíti meg…

Röviden: Egy művégtaggal élő nőnél akár több kezdeményezhetnek mint egy “normális” nőnél, viszont a kezdeményezők nagy része egyértelműen súlyosan önbizalom hiányos férfi, aki a kiszemelt állapotát a saját előnyére használná.

Valami olyasmi játszódik le ezekben a férfiakban akár csak tudat alatt, hogy “Ő nem teljesértékű, neki már az is hatalmas dolog lehet, hogy nekem meg van minden testrészem”…

A baj csak az, hogy egy egész sereg ilyen férfi próbálkozik ezeknél a lányoknál.

Valamint még ott vannak azok is, akiknek ez az állapot egy szexuális fétis.

Gondolom mondanom sem kell, hogy egyik réteg képviselőjével sem jár valami jól egy nő….

A férfiak helyzete pedig nagyon más szerintem…

Ott inkább az van, hogy hiába rengeteg nő együttérez velük, férfiként nem tudnak rá tekinteni, csak nagyon kevesen…

Ebből meg elindulhat náluk egy újabb komplexus.

Ti mit gondoltok? Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban is várom a véleményeiteket… Előre is köszi!