Mennyire lehet különválasztani a barátságot a szexualitástól?

Kb. 40%-ban.

60%-ban vonzódik az ember a másik nemű barátjához. Ha nem jönne be neki egyáltalán akkor nem érdekelné annyira se, hogy a barátja legyen.

Mennyire lehet különválasztani a barátságot a szexualitástól:

Teljesen külön lehet (kell) választani, hiszen ez két különböző természetű kapcsolat.

Barátság esetén bizonyos határokat be kell tartani.

Szexualitás két ember között pedig nem történik bizalom, kölcsönös vonzódás, érzések, elköteleződés nélkül. Nem engedek be akárkit az életembe, csak ha már komolyra fordul a dolog. Szexualitás esetén is vannak korlátok, hiszen a társadalmi szabályokat, normákat, és a másik igényeit, vágyait tiszteletben kell tartani. Tehát egy határon túlmenni ott sem szabad(na).

Végül pedig írok néhány példát a saját életemből, múltamból (férfiként). Én érzelmes típus vagyok, így a lányokkal/nőkkel mindig jobban kijöttem, könnyebb beszélgetni és megértést találni is. A munkahelyemen (a végzettségem/foglalkozásom természete miatt) inkább férfiakkal vagyok körülvéve, ők tipikusan kevesebbet beszélnek, és kevésbé mélyülnek el egy témában. Életem során rendszeresen azt kaptam válaszul (reakcióként), hogy én vagyok lányos, túl érzelmes, ezért nem igazán jöttem ki jól a munkatársaimmal (a munkakapcsolatot leszámítva, amely viszont hatékonyan működik).

Nőkkel épp az ellentétét tapasztaltam. Szeretnek beszélgetni, és sokszor látom, hogy ha egy témáról nem beszélünk kölcsönös megértéssel ,vagy nem mutatok kellő érdeklődést, akkor sértődés a vége. Én már 'nagyon hamar' (8-12 évesen) rájöttem, hogy mennyire más egy lánnyal beszélgetni, mint egy fiúval. Más a téma, és a beszélgetés íratlan szabályai is. Amíg férfiakkal jól szokott működni az őszinteség (sokszor el is várják), addig nőkkel inkább a tapintatosság, empátia működik. Kellemetlen témákat témákat felhozni, kínos helyzeteket előidézni nem illik. A nők ezekről akkor beszélnek (saját maguktól), amikor ők úgy érzik, hogy eljött az ideje (megvan a kellő bizalom és környezet hozzá). Nem illik témákat feszegetni. A nők nagyon jól kommunikálnak nonverbálisan, és erre oda kell figyelni. Én már megszoktam, hogy én hasonlóképpen reagálok, ha rámnéznek, meg tudják mondani mire gondolok és milyen érzéseket vált ki belőlem.

Hogy mennyire nehéz megmaradni barátként? Szerintem ezen a ponton kell megérteni, hogy egy mély barátság fontosabb, mint a szexuális vágy. Önmagában azért, mert vágyat érzek egy nő iránt, sosem tennék tönkre egy évek óta jól működő, bizalmon alapuló barátságot.

Valójában egy barátság tovább tud fejlődni, és szerelemmé tud válni, de ehhez kölcsönös érzésekre, és számos egyéb dologra van szükség (a fentebbi leírásom alapján ennek világosnak kell lennie már). Általános esetben nem alakul ki szerelmi kapcsolat minden (nő és férfi közötti) barátságból. Én azt egy 'kis csodaként' szoktam elkönyvelni, ha egy barátságból jól működő szerelmi kapcsolat (és család) lesz. Teljesen más a szerelem, és a barátság fogalma/viselkedésformája.

- Barátokkal, akik nők, mindig megöleljük egymást, ők kérnek puszit, imádják a virágokat, és az odafigyelést. Ettől még barátok maradunk.

- Elmegyünk vásárolni, közös programokra, akkor sem lépjük túl a barátság korlátait.

Talán a legextrémebb példáim:

- Én már beszélgettem ágyban (fekve) nővel, csak barátként, és teljesen természetesnek tűnt, baráti beszélgetés volt. Pedig egymás mellett ültünk úgy, hogy éreztem a testének melegét, minden rezdülését.

- Sétáltunk kézen fogva tóparton, voltunk moziban, kiránduláson, nyaraláson, közös filmezés, közös sport (az én esetemben ráadásul egy extrém sport volt, amit nem mindenki vállal be).

- Aludtam már nővel egy ágyban, közvetlenül egymás mellett, és csak barátként. Fel sem merült semmi egyéb gondolat. Ha visszagondolok rá, nagyon édesen aludt, mosolyogva. Nekem is különleges pillanat volt, hiszen nem minden nap történik ilyen velem, de akkor sem lépjük túl a barátság határait, tiszteletben tartjuk a másikat. Fel sem merült bennem megtörni a köztünk lévő bizalmat (amelyet már sok-sok éve építettünk). Reggel közös reggelivel, beszélgetéssel kezdtünk, meg sem kellett kérdeznem mit álmodott, mert azt is elmondta. Akkor nagyon örültem neki, és máig is barátként egymás mellett vagyunk, tudjuk hogy mindig számíthatunk egymásra.

Ezt csak azért írtam le, hogy akik fentebb írják "egyik fél szinte mindig többet érez", és hasonló dolgokat, azok világosodjanak meg, hogy mennyire nem így van. Nem természetes dolog többet érezni. A legtöbb szerelem nem barátságból indul ki, mert teljesen más a két fogalom, más viselkedést és más érzéseket (lelkiállapotot) követel meg egy barátság és a szerelem. Szerintem sokszor azzal keverik (keveritek) össze, amikor még nincs egy jól működő barátság, és úgy alakul ki szerelem két ember között.

Azt mindenképp szeretném megjegyezni, hogy egy bizonyos gondolkodásmódra szükség van, hiszen tudni kell felnőttként gondolkodni ahhoz, hogy a két kapcsolat típust (barátság és szerelem) teljesen el tudjuk különíteni. De óvodás-iskolás (6-8 éves) kor az, amikor az ember elkezdeni megtanulni, megérteni, hogy mi az amit szabad, és mi az, amit már nem. Tehát aki nem tud felnőttként gondolkodni 30-40 évesen sem, ott már súlyos problémák merülnek fel.

Férfiként egy nőre nem mint meghódítani kívánt 'célpontra' kell tekinteni, hanem mint emberi lényre, akinek érzései, vágyai, gondolatai, céljai vannak az életben. Tehát teljesen egyenrangúan, empatikusan és pozitívan, megértően kell gondolkodni.

Nőként pedig a férfitól nem szabad elvárni hogy 'férfiállat' legyen 189cm magassággal, fejlett izomzattal, teli pénztárcával és bankszámlaegyenleggel, és legalább cégvezető legyen. Aki így gondolkodik, azt a társadalom is meg/elítéli. A férfit is tudni kell olyannal elfogadni, amilyen. Az ember képes változni is. És nem egészséges dolog egy "ideális férfiképet" ráerőltetni a másikra. Amint látjátok, én például mindig inkabb a nők felé voltam eltolódva (emiatt pedig sok konfliktus ért a férfiak részéről, volt aki szószerint nekem támadt, fizikailag), tele érzésekkel, és vágyakozással arra, hogy jót beszélgessek. És megtaláltam a társamat is, aki épp ilyet keresett.

(Amit leírtam az természetesen a saját tapasztalatom, és tudni illik, hogy minden ember más és más, másképp gondolkodunk, érzünk, mások a prioritásaink az életben. Úgyhogy így értelmezzétek. A világ sokszínűségét meg kell becsülni.)