Csalódott férfitársaim, incelek, ti hogyan dolgozzátok fel a mindennapok keserveit? Hogyan birkóztok meg a nő hiánnyal? Miben látjátok az okokat?

Én 26 éves srác vagyok. Sokat próbálkoztam neten, élőben mire rájöttem a külsőm miatt nem kellek. sokféle lány tetszett, de én nem tudom kinek tetszettem mert sose kaptam visszajelzést. Sokszor nagyon jó lett volna megölelni, megérinteni valakit, de sose adódott senki. Érintés nélkül úgy érzem magam mint egy lágy gép. Nincs visszacsatolás, hogy élek. Egyedül meg egy macskával telnek a napjaim, de ennyi.

Kiégtem a munkakeresés terén, csókos nélkül nem lehet sehova se bekerülni. Csajozást említettem egyedül a hobbim tart életben. Szeretnék már egy barátnőt vagy legalább egy laza kapcsolatot, egy nőt akivel végre dghatnék egy hatalmasat. Dühit, hogy sok lány átgázolt rajtam, élik a Vig életüket, én meg először remegve mentem el prostihoz. És után sírtam a bűntudattól - pedig nem vagyok vallásos, annyira. Jó lett volna egy kedves aranyos lánnyal elveszteni, de mint mindenhol az élet itt is kibszott velem.

Van más is aki hasonló élethelyzeten megy kérészül?