A nők körében azért olyan népszerű a Szürke 50 árnyalata, mert átélnék, ami benne van? Vagyis lennének a csaj helyében?

Attól, hogy ő is akarta, még áldozat! Az a ma divatos értelmezés.

Hogy hogyan? Úgy, hogy manipulálták! Ez a varázsszó.

Hogy mi a manipuláció? Amikor izgatót mondasz a nőnek és ezzel felszabadítod a gátlásai alól, vagyis olyat tesz, amit nyugalmi állapotban nem tenne.

Az egyetlen erkölcsileg kikezdhetetlen magatartás tehát az, ha semmi olyat nem mondasz a nőnek, ami felizgatná szexuálisan.

Amúgy a #28-as nem mondott teljesen ökörséget, csak leegyszerűsítő az álláspontja és lenéző a megfogalmazása. Úgy fogalmaznám át a mondandóját, hogy nagyon sok nőt beindít, amikor a férfi határozott, és ellenállhatatlanul magához veszi az irányítást.

Ez még szerintem nem sub beállítottság, és nem is feltétlenül vonja maga után a királylánylodást sem, amit említ. Ez egyszerűen egy teljesen természetes szereposztás. A feleségemben szinte semmilyen észrevehető szubmisszív hajlam nincs, de a lefegyverző, domináns viselkedés ettől még őt is beindítja.

Ugyanakkor az valóban igaz, hogy vannak, akik ezt nem tudják magukról, vagy legalábbis nem ismerik be saját maguknak sem. Szerintem is ezeknek a nőknek ad valamit a film, másoknak ez vagy rettentő felszínes és gagyi, vagy egyenesen taszító.

Egyúttal nem lehet elmenni amellett, hogy a film nem a domináns viselkedésről szól, hanem két bizonytalan, és hibás önbecsülésű ember toxikus kapcsolatáról, amit hányinger nyálassággal csomagol vattacukorba a film. Ezáltal iszonyú káros az üzenete.

Ja, és a filmben szerintem szó sincs manipulációról. A csaj belemegy valamibe, ami nem tetszik neki, bízva abban, hogy vagy megtetszik neki, vagy maga mellé állítja a pasit. Ez egy nárcisztikus, sérült csávó, és egy tapasztalatlan, bizonytalan nő toxikus kapcsolata.

És ezt volt pofájuk BDSM-nek nevezni.