Más megítélés alá esik, ha férfi vagy nő szeret(ne) minden hétvégén új partnerrel szexelni?

Igen. A szexhez jutás és párkeresés folyamatában a férfi kezdeményez (legalábbis, ma ez a megszokott, a többségi eset, nem a nők mennek a férfiak után). A férfi teszi meg az első lépést. A nők mindig azzal jönnek, hogy nekünk könnyebb, mert nekünk kell kezdeményezni. Az igaz, hogyha mi nem megyünk oda (nem kezdeményezünk), akkor nem lesz semmi. Csak a nők azt felejtik el, hogyha kezdeményezünk, az viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy lesz is valami. És ez a különbség.

Az, hogy a férfi kezdeményez, a nő pedig választ, az állatvilágból ered és az ember legmélyebb ösztönei is ide kapcsolódnak. Az állatvilágban a hímek küzdenek meg a nőstény kegyeiért, a nőstény pedig kiválasztja a legalkalmasabb hímet. Itt ugye a fizikai képességek számítanak. Embereknél ez kiegészül szellemi és egyéb képességekkel, de a képlet eredménye ugyanaz, a nők a legalkalmasabb férfit választják ki maguknak a jelentkezők közül.

Amire szeretnék kilyukadni, hogy azért számít menőnek egy férfi, aki minél több nőt meghódított, mert ez az jelenti, hogy ezekben a „csatákban”, amelyeket a férfiak a nőkért vívnak, akkor a nő az adott férfit választotta és nem a többit. És a férfi sikere az, ha őt választja a nő. Itt pedig világos, hogy minél többször választják a nők ugyanazt a férfit, akkor a férfi sikeres.

A nők fordított helyzetben vannak. Mert őket ostromolják a férfiak, más szóval, ők a kezdeményezések passzív alanyai. Amikor a férfi kezdeményez, a nők felmérik, hogy igent vagy nemet mondjanak neki. A férfi egészen addig alakítja az ismerkedést, amíg megteszi az első lépést, utána a folytatás már a nő kezében van.

Tehát, a nőknek nem az a nehéz, hogy sok férfit szerezzenek meg, mert ekkor csak elég kb. mindenkinek igent mondani. A nőknek az a nehezebb, hogy a próbálkozók, jelentkezők közül kiválassza a legjobbakat. És ezért azt a nőt tekintik sikeresebbnek, aki kevesebb férfival volt, mert ő vette a fáradságot, hogy válogasson, szelektáljon, nem pedig szépen sorban mindenkinek igent mondott.

Egy banális példa, de csak egy párhuzamos univerzumban tudok elképzelni egy olyan helyzetet, hogy egy férfi és egy nő elmennek a bulizni, majd a buli másnapján mesélik egymásnak, mondja a férfi, hogy nem hiszi el, alig győzte elküldeni a csajokat, mindegyik csak dugni akar, nyomulnak, meg akarták hívogatni italokra. A nő meg panaszkodik, hogy minden fiú elküldte, sokszor azzal a szöveggel, hogy barátnőjük van, meg ők nem csak egy éjszakát akarnak, teljesen megalázva érezte magát.

Na, ugye, hogy a valóság pont fordítva van. Ez egy kisarkított példa, de, úgy gondolom, a lényeg érthető.

Az utolsó bekezdésed is mutatja, hogy ezekben a vitákban mindig ezzel jönnek a nők, hogyha a férfi nem kezdeményez, akkor nem lesz semmi. Ezzel én is egyetértek. Csak mint írtam, a fordítottja ez nem igaz, tehát, ha Pisti odamegy, az még nem jelenti azt biztosan, hogy lesz is valami.

Nem tudom, te hány éves vagy, hogy nézel ki, hol élsz stb., de azok a nők, akiket én ismerek, sosem volt gondjuk abból, hogy valaki ne kopogtatna az ajtajukon. Oké, nem festek hamis képet, mert ebben benne van az is, ha mondjuk Facebookon ráírnak ilyen-olyan emberek, tehát, távolról sem minőségi a felhizatak, aki próbálkozik.

De nekem, mint férfinak, még ennyi sincs soha, hogy random nők rám írnának, hogy „szia tecel” vagy valami.

Nekem minden egyes megszerzett nőért aktívan tenni kellett, sosem volt olyan könnyű dolgom, hogy csak azon gondolkodjak, igent vagy nemet mondjak-e.

És képzeld el, hogyha azt mondod, egy átlagos nőnél nem állnak sorban a férfiak, akkor milyen szar lehet egy átlagos férfinak, akit meg mindenki lepattint.

Köszönöm az értelmes beszélgetést.