Szerintetek kik a boldogabb emberek? Azok, akik egy életet leélnek egy párjukkal s csak velük volt testi kapcsolatuk vagy azok, aki sok párral próbálkoztak, s rengeteg tapasztalatra tettek szert?

Ha valaki azt akarta hogy sok partnere legyen és összejött akkor boldog ember volt.

Ha valaki azt akarta hogy egy partnere legyen és összejött, működött akkor boldog ember volt.

Mindenki akkor éri el a boldogságot ha megvalósította amit kitűzött maga elé.

Személyfüggő. Én az első csoportba tartozom, és tökéletesen elégedett és boldog vagyok.

Valaki meg a második csoport tagjaként érez ugyanígy, és ez is teljesen rendben van.

Szerintem a nők sosem fogják megérteni a férfiakat ebben. A nők 90% -ban megállapodni akarnak, nekik ez az előnyösebb minden szempontból, így vannak megtervezve. A férfiak alapvetően vadászok, nekik a gyári programjuk azt diktálja, hogy minél több nőn menjenek végig, persze ez is személyenként változik. Aki kifog egy nagyon vonzó és szerethető nőt, abban erősebb ragaszkodás alakulhat ki, mint aki pechesebb. Emellett akinek nem sok esélye van a nőknél, nem válogathat, az is inkább igyekszik megmaradni amellett, akit elsőre kifog.

Én viszonylag sok nővel voltam, és bár sokukat nagyon szerettem, valamiért nem tudok kikötni, mindig rabnak kezdem magam érezni a párkapcsolatokban pár év után. Szinte kivétel nélkül én szakítottam, néha magam sem tudom, miért. Szeretem a szabadságot, a bizonytalant, és hogy bármi történhet. Szeretem a szerelembe esés élményét, izgalmát, enélkül ellaposodik az életem és unni kezdem magam.

Az, amikor valaki mindenáron fűvel-fával le akar feküdni, és képtelen normálisan kötődni, szerintem minden esetben valami gyerekkori traumához köthető. Nem kell durva, konkrét traumára gondolni, de valahol valami félrement, amikor a kötődés kialakulásának a folyamata zajlott. Normál esetben, ahogy írod, az emberek vágynak a kötődésre, szeretetre, biztonságra, tehát ha valakinek az az “életterve”, hogy minél több emberrel, esetleg monogám kapcsolatban él, mégis állandóan félrelép (és ez nála egy kényszer, nem csak pl. megromlott a házasság, és végső elkeseredésében keres mást), annál valami nem okés.

Viszont nem kell elítélni azokat, akik szingliként akarnak élni vagy poligám kapcsolatban, amíg nem csalnak meg/bántanak meg embereket, addig egészségükre. Akit ez tesz boldoggá, hát tegye ezt.

De rengeteg személyes tapasztalat alapján csak azok válnak ilyenné (akár poligámmá, akár kényszeres megcsalóvá), akiknél van valami trauma vagy szomorú múlt a háttérben, és erre ezer+egy sztorit tudnék mesélni a környezetemből.

A végtelen sok (üres) szexuális együttlét leginkább valami helyettesítésére, űr betöltésére szolgál egy ember életében (még ha ezt saját magának nem is vallja be).