Miként éltétek, élitek meg a változókor kapuzárási pánikját, hány évesen döbbentetek rá, hogy már nem kaphatjátok meg a szép, fiatal partnereket, ill. már nemigen lesz másik partneretek?

Nyugodtan savanyodj be, ha úgy gondolod, 35-45 felett ciki "fiatalnak" lenni és élni az életet. Így 40 felett épp eleget paráztam ahhoz, hogy rájöjjek, ez a kapuzárási szöveg egy marhaság. Nem kell a korral foglalkozni.

A 40-50-es nőkre is vannak vevő fiatal pasik, idősebbek is, ki mit akar.

Nem állítok felesleges korlátokat magam elé. Ha akarok, élek bármi lehetőséggel. Mindenféle ostoba parák nélkül, egyszerűen csak élem az életem, ahogy tetszik és nem érdekel, mit gondol erről más.

40 évesen mentem férjhez, a 12 évvel fiatalabb páromhoz. És bármilyen furcsa, de nem én erőltettem a házasságot. Nem, nem a pénzemért vett el, ő mindig jobban keresett, mint én. :) 49 leszek idén és eszem ágában sincs más pasival kavarni.

Ellenben 30 évesen már megéltem egyfajta kapuzárási pánikszerűséget. 22 éves koromban kezdődött az első kapcsolatom, már félév után eljegyzés volt, de 8 év után azt éreztem (30 évesen), hogy én nem akarok egy egoista, nárcisztikus pasival élni. Úgy éreztem, hogy megfulladok. Nem szerettek és addigra már én is kiábrándultam. Sokkal előbb dobbantanom kellett volna. 8 évig hűséges, naív kislány voltam, akik többször megcsaltak, megaláztak. 30 évesen végre volt bátorságom szakítani. Hál’Istennek nem házasodtunk össze és gyerek sem született.

Utána 10 évig nagy kanállal ettem az életet! :) Hihetetlenül élveztem a sok bókot, egyéjszakás kalandjaim nem voltak ugyan, megválogattam, hogy kivel megyek el “odáig”. Végre nőnek éreztem magam. Ezalatt a 10 év alatt is max. 4 pasival volt komolyabbnak mondható, tartósabb kapcsolatom, köztük szünetekkel,amikor nyugodt lélekkel flörtölhettem. Utána 39 évesen megismertem a férjemet és végre megéreztem, hogy milyen érzés, ha valóban szeretnek, tisztelnek, mint nőt, még a hibáiddal együtt is. Nagy szerelem volt, vagyis nem csak volt, a mai napig tart. És meg sem fordul a fejemben, hogy más pasikkal kavarjak. Öregszem, nyilván, ahogy mások is. De sokszor azon nevetünk, hogy a 12 év korkülönbség ellenére még mindig én vagyok az, aki “kamaszosabban” viselkedik.

A lényeg, örülök, hogy csak 40 évesen mentem férjhez, és sok béna kapcsolat után sikerült megtalálni az igazit. Mert van ilyen, csak nem szabad feladni és saját tapasztalatból mondom, hogy lépni kell, akár nyolc év után is egy rossz kapcsolatból!!!! Ha szeretnek és szeretve vagy, akkor nem érdekel az öregedés sem.