Nagyon ritkák az ilyen csajok?

Szia én 18 vagyok, elég durva önbizalomhiányom volt a magasságom és a husi combjaim miatt meg a kis mellem miatt is. Aztán rájöttem hogy nem kell aggódnom mert így is nagyon szép vagyok. Azt hiszem többnyire elégedett vagyok magammal

L

Ez lehet kicsit hosszu lesz...

Fiatalabb koromba nekem is sok problemam volt magammal. Hiaba mondtak az emberek, hogy szep vagyok, valahogy nehez volt elhinni. Mindig talaltam magamban valami hibat amivel nem voltam elegedett. Mondjuk, hozza kell tennem, hogy sose "rinyaltam" miatta. Altalaban ezeket magamban tartottam. Surun sirtam amikor tukorbe neztem.

Korral, ahogy idosodtem egyre tobb onbizalmam lett. Az elegedetlensegem szamomra a lelki problemaimbol jott. Sok ido volt mig megtanultam magam szeretni. Ahogy sikerult legyoznom a mentalis problemaimat ugy egyre erosebb lettem minden nappal.

Ugy gondolom, hogy a lanyokon nagyon sok nyomas van (persze a fiukon is), amit ok maguk krealnak. Persze lehet itt hibaztatni tobb dolgot is, a mediat az anorexias modellekkel, a folyamatosan valtozo divatot, vagy eppen par rossz megjegyzest. A nok surun hajlamosak a bokokat csak ugy elengedni a fuluk mellett, de egy-egy rossz megnyilvanulasra akar evek mulva is emlekeznek.

Ember fuggo is ez. En sajat peldambol kiindulva azt mondom, szerintem sok embernek ido kell mig meger arra, hogy szeresse magat.

Viszont most, hogy van onbizalmam gyakran meg ez nem tetszik a fiuknak. Egy ponton felfogtam, hogy mindegy mit csinalok, sose fogok masoknak megfelelni es ez volt a helyes valasz. Magadat kell szeretni :)

Van abban valami, amit a 16-os mond.

A lányok töredéke nem aggódna a kis melle miatt, ha nem lenne tele a világ szilikonos pornóssal, túlszexualizált, kihangsúlyozott mellű rajzokkal és filmszereplőkkel, és úgy egyáltalán a "nagyobb a jobb, látványosabb" felfogással. (Szerintem valahol ez is egyfajta szupernormális ingerre való válasz, mint a nagyobb tojásra ráülő vagy a felhőkarcolóra fészkelő madaraknál - akit jobban érdekel, mi is ez, keressen rá.) Ugyanúgy nem aggódna senki a vékonysága miatt, sőt, nem is préselné magát több számmal kisebb ruhákba, ha a kifutók nem lennének tele már évtizedek óta pálcavékony modellekkel, és nem ehhez igazodna a divatipar se. Még a punciborotváláson se kattognának annyit, ha nem az terjedt volna el a köztudatban és a pornóban, pedig ha valamit, hát azt biztosan nem látjuk egymáson a mindennapokban, hogy kinek mi van a lába között.

Mindig is tisztában voltam a hibáimmal, de azokkal együtt kiegyensúlyozottan éltem. Nem tartottam magam többre mint amennyi vagyok, de nem is aggodalmaskodtam a külsőm miatt. Alapvetően egy jókedélyű, életvidám vagyok, azért is lehet ez az önelfogadásom. Aminek hatása érezhető is barátok, párkapcsolatok terén kezdetektől. Egy igazi baráti kör csak még segített a magabiztosságomon erősíteni. Aztán egy direkt vagy véletlen rosszul elejtett vélemény mindezt romba döntötte. Azóta csak a hibákat látom magamban.

Szóval, igen, vannak kiegyensúlyozott lelkületű nők, csak ezt egy pillanat alatt semmissé lehet tenni. Igaza van a 16-nak, egy rosszul sikeredett megnyilvánulás nagyon mélyen megmaradhat egy nőben.