Csak beképzelem vagy 30-40 éves korban több nő engedi el magát és hízik el, mint férfi?

"Egyszerűen jobban igénytelenek az emberek,mikor már beültek a biztosba.Lexarják az egeszségüket,és igazolásként hirdetik,hogy :nincs időm."

Hát... ameddig nem volt gyerekem 100%-ig egyetértettem volna veled, ma már csak 50%-ig. Valóban igaz az, hogy az embernek arra van ideje, amire csinál, csak éppen a családos élet brutálisan zabálja az időt, de ami még durvább: az erőt.

Ez kb olyan, mintha nyaralni indulnál, de kisebb táskával, mint amit megszoktál (vagy ugyanakkorával, de már mások belepakoltak egy csomó cuccot), és így mindenképp ki kell hagynod ezt-azt. Ehhez jön még hozzá, hogy a testalkat megőrzése 30 felett, szülés után még nagyobb helyet is foglal az amúgy is szűkös batyuban.

Ettől még igazad van, tökéletesen megoldható a test karbantartása családosan is - csomóan meg is oldják- csak éppen nem annyira egyszerű, mint az ember kívülről gondolná. Valamiről mindig le kell mondani, és amikor ott a döntés, hogy ez a pihenés, a házimunka, a szex, vagy a testedzés, akkor nem könnyű keménynek lenni.

Mindennek ára van. Ebben egyetértek. Mérlegelni kell hogy miről mondok le, cserébe valami másért. Ennek milyen rövid illetve hosszútávú előnyei, hátrányai lesznek. Csakhogy az emberek többsége a rövid, azonnali előnyökre, az egyszerű, gyors kellemes dolgokra vágyik inkább, mintsem a távoli jövőre, a nehezen, verejtékkel elérhető dolgok után áhítozzon. Így van ez az alakkal is. Könnyebb fotelból áhítozni a sportos alakra, vagy irigykedve szidni a csak magával foglalkozó személyt, és elutazni Ibizára a családdal, sörözgetni a teraszon..

Jut eszembe egy nem túl régi szomorú hír. Unokatesom feleségének halála. 4 gyerek maradt az unokatesómra. A felesége, túlsúlyos, 110 kilós volt.Ennek következtében a szive sem volt jó. Jó háziasszony, kedves nő, szerető feleség. Itt látom azt a pontot, amikor azt írtad:Család. Ezért mondom felelőssek vagyunk a saját egészségünkért. Mivel felelősek vagyunk a gyerekeinkért! Ahhoz hogy fel is tudd nevelni őket, nem mindegy, hogy mennyit, hogy törődsz magaddal!!

Mindenki saját sorsának a kovácsa.

Nem prédikáció akart lenni, csak személyes vélemény.

Nem tudom, de milyen hosszútávú előnyökkel jár az, ha valaki pl 85 kiló, és edzéssel plusz diétával lefogy 60 kilóra? Mit ne csináljon akkor, hogy beleférjen az edzés az életébe ? Ne főzzön otthon? Esetleg ne takarítson ? Vagy aludjon kevesebbet? Vagy ne töltsön időt a férjével/gyerekeivel? Vagy mondjátok már meg, mit ne csináljon akkor? Olyan nincs, hogy mindent, valamit ki kell hagynia, hogy beleférjen a napjába az edzés. Nem mindenkinek van olyan jó kis élete, hogy nem kell dolgozni, sem háztartást vezetni.

Emellett természetesen igényes is legyen a nő attól függetlenül, hogy túlsúlyos. Természetesen ne legyen szőrös, ápolja a bőrét, stb.

Persze sok olyan ember van akinek ki férne az idejéből de nem megy el edzeni. Igenis mondjuk aki olyan munkát vegez, mondjuk mint az egyik barátnőm, hogy ül a gép előtt, sokszor semmi dolga nincs és van, hogy a munkahelyén elkezd sorozatot nézni unalmában, erre kapja a fizetését. Mondjuk ő minden munka előtt elmegy edzeni. Másik barátnőm rendőr. Hát közel sem azonos a megterhelésük a hétköznapokban. Nem mindenkinek van már ahhoz energiája, hogy edzen. De akinek van rá ideje meg energiája az persze úgysem fogja ezt megérteni.

Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok túlsúlyos.

Szerintem mindkettőtöknek igaza van, így lehet frankón összeveszni :). Szerintem a kulcs a megfogalmazásban rejlik.

Teljesen igaz, hogy midnenkinek arra van ideje, amire szakít. Éppen ezért a "nem érek rá", egy kifogás, ami azt sugallja, hogy ha rajtam múlna megtenném, de nem rajtam múlik. Szerencsésebb megfogalmazás a "számomra fontosabb dolgokkal töltöm az időmet", ami pontosabban takarja a lényeget. Ha azt mondja nekem valaki, hogy számára fontosabb mondjuk, hogy este a gyerekeivel legyen és pihenjen, ezért cserébe elfogadja magán a túlsúlyt, én egy árva szót nem szólok.

Ellenben ez a "csak nem akarod eléggé" narratíva sértően leegyszerűsítő. Ez a mondat azt sugallja, hogy a testedzést beépíteni amúgy tök egyszerű dolog, csak te vagy kevés/akaratgyenge/gyáva/képmutató. Még ha eltekintünk a burkolt minősítő mivoltától, akkor is könnyű belátni, hogy nem éljük a másik ember életét.

Egyfelől nem ismerjük az illető körülményeit, hogy milyen a munkája, milyen a gyereke, mennyi segítsége van. A szomszédainknak mindkét oldalról elérhetők a nagyszülők, vigyáznak a gyerekekre, mennek értük oviba, stb. Nekik tök jól működik a testedzés.

Az én szüleim nem élnek, a feleségemé relatíve messze. Amikor én elmegyek biciklizni, akkor a feleségem idejének rovására teszem, és fordítva. Ez az idő pedig visszaköszön majd valahol, vagy a szexben, vagy a házimunkában, vagy az alvásban, de valamiben vissza fog. Ettől még be lehet illeszteni, de nekünk sokkal drágább. Ha a szomszéd megszólna, hogy többet kéne edzeni - nem teszi, jó fej :) -, tuti elküldeném a picsába.

Másrészt azzal, hogy időt szakítunk az edzésre, mi is nemet mondunk valamire, amiért ennyi erővel minket is meg lehetne szólni. Én inkább elmegyek biciklizni, a házzal majd haladok később. Mások ha belépnek, engem szólhatnak meg, hogy mekkora a gaz a kertben, miközben a csávó órákat karikázgat. Mondhatnám, hogy nem érek rá, mert munka van, meg család, meg edzés, ők meg mondhatják, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít magának...

Plusz ott a másik fele: akinek minden idejét az alakja emészti fel, amúgy meg semmiről se tudunk dumálni, mert semmit se olvas, néz, tanul, dolgozik. Csak golddiggerkedik. Persze egyszer minden test megöregszik.

Én nagyon sokáig betegesen sovány voltam a magasságomhoz képest. Mindenki mondta, hogy "egyél többet" de nem tudtam, mert otthonról kaptam a megalàztatást, ha csak egy kiló is feljött.

Ma már, hogy férjemmel élek, 10 kilóval nehezebb vagyok mint 18 évesen (65kg-175cm). És igen, megkapom szülőktől, férjem apjától, hogy "jól meghíztál".

Cserébe nem korgó gyomorral megyek aludni miközben gyűlölöm magam. Mai napig mozgok, rendesen eszem, kifejezetten jól nézek ki. De a társadalom szerint híztam.

"Plusz ott a másik fele: akinek minden idejét az alakja emészti fel, amúgy meg semmiről se tudunk dumálni, mert semmit se olvas, néz, tanul, dolgozik"

Neee!Nemár!Te òsszekevered a profi sportot egy egyszerü héköznapi életvitellel!

Ahhoz semmi idöre sincs szükség,hogy belásd az anyagcseréd lassul,és ehhez mérten egyél.Egy tány€rral kevesebb pacalt kell megenni a héten,és megválogatni az ételt a boltban.

Úgy adjátok itt elö ezt az egeszet,mint valami bonyolult ,24 órát felemésztö tevékenységet.Nem arról szolt a kérdes sem,hogy felszedett e valaki pár kilót,meg miért nem néznek ki az emberek úgy,mint a topmodelek,hanem elhízásról!!

És azért nézz már körbe,mennyi elhízott van.

Nem néhány kiló plussz,hanem 20,30 kiló plussz.

Ja, mer biztos a család miatt!!

Mikor napi 10 sör alatt meg se áll,és legtöbb esetben megy a zabálás válogatás nélkül.

Persze ilyenkor szokott valaki elökerülni és rögtön pajzsmirîgyre hivatkozni.Csakhogy a pajzsmirigy ezek közül 10%át se teszi ki!Akinek meg nem inge..

Mehh

#18

Nekem aztán nyolc,hogy miért vagy 130 kilo.:)

Amúgy meg van bocsájtva!Jah, ha már az olvasottságot hiányolta itt valaki fentebb,mert az ugye elképzelhetetlen,hogy valaki heti 3x fél órát fusson,vagy bármi mást csináljon ami mozgás,és még ráadásul elolvasson valamit!!Hát igen!Kemény az élet.Dolgozni is kell menni.Valóban borzasztó komoly informáltság kell hozzá,hogy tudd,nem önmagában a vajaskenyértöl leszel 140 kiló.És nem kell hipperszuper étrend sem.

A vicces ebben az egészben az,hogy pár ilyen okos megjegyzésböl az ember rögtön levágja,hogy halovány göze sincs az illetönek hozzá alapszinten sem,de azért okoskodik.