Egy lánybarátom azt mondta, hogy nagyon felizgatja a nőgyógyászati vizsgálat, különösen az ultrahangos vizsgálat rèsze... Ez azèrt érdekes, mert eddig minden barátnőm azt mondta nagyon utál nőgyógyászhoz járni ès kellemetlen. Akkor hogy van ez?

Ritka madár lehet az a barátnőd,akit felizgat a vizsgálat.Nekem és a barátnőimnek kellemetlen,nem fáj,de jobb túl lenni rajta.

Ez azért elég ritka. Nem olyan kellemes élmény ha egy öregedő bácsi minden síkosítás nélkül belédnyomja a jég hideg eszközeit, meg úgy megnyomkodja az alhasam, hogy még másnap is fáj.. . Még az UH viszonylag ártalmatlan, de izgatónak semmiképp sem mondanám a vizsgálat egyik részét sem. Főleg hogy a legtöbb orvos lenéző és durva a nőkkel, de a kiszolgáltatottság miatt persze mindezt le kell nyelnünk...

Nekem is a semleges és a kellemetlen között van. Jön a doki, feldug egy hideg fémet (nem, akkor se tetszene ha egy testmeleg gumidildó lenne, nem az a baj, de nem segít) én meg addig igyekszem valami szépre gondolni.

Utálom. Időpontot is rákészülési idővel kérek, nagynehezen ráveszem magam, elmegyek és csak essek tűl rajta.

Én se szeretem, szükséges rossz.

Nekem semleges.

Maradjunk annyiban, hogy kamu a kérdés, de örülök, hogy a kérdező (legalább ő) erre indul be...

Én is utálok nődokihoz járni, de egyszer felizgultam, de lehet azért is, mert helyes volt a doki. És se előtte, se utána nem volt ilyen. A legutóbbi fiatal és flegma is volt és telóját nyomkodta, mikor kérdezett és válaszoltam, annyit mondott, aha, jól van. És végig látszott rajta, nagyon unja, de akkor minek ment orvosnak, semmi empátia és emberség sincs benne.

én is utálom és volt amikor fájt is...