Mi kellett volna vajon ahhoz, hogy tizenévesen is szexuálisan sikeres legyek? Ezt a mai napig nem tudom feldolgozni.

Válaszoltál a saját kérdésedre:

"mert rossz gyerekkorom volt, a családom nem adott semmi szeretetet és ezért önbizalomhiányos voltam sokáig, hiába tetszettem lányoknak egész gyakran"

De most már kár ezen keseregni.

És azért 26 évesen is fiatal vagy még, egyáltalán nem öreg.

Vagy az a baj, nem tetszenek a huszonéves/harmincas nők, mert már nem annyira feszes a bőrük?

Én 21 évesen vesztettem el. Visszagondolva azt látom, mennyi lehetőséget hagytam ki, vagy mert túl magasan volt a mércém (nem volt "elég" szép a lány, vagy mert örök szerelmet akartam, vagy hasonló romantikus hülyeséget), és azokhoz a lányokhoz, akik "megfeleltek" volna, nem volt merszem. Így mai fejjel mindkettő óriási marhaság volt. Visszanézve még azok a lányok közül is, akik után csak vágyakoztam, nem egytől kaptam jeleket, hogy lehetne esélyem náluk, csak annyira béna voltam, hogy észre sem vettem.

Úristen, mai fejjel milyen tinikorom lehetne!

(45F)

Azért sokszor ezeket a meg nem élt fiatalkori élményeket elnagyítjuk magunkban. Nem mondom, hogy nem rosszak, de azért ne is gondoljunk ilyen földöntúli, felfoghatatlan élményekre, amelyek még a mennyországnál is jobbak.

Illetve, te is később jutottál el oda, hogy együtt tudsz lenni egy nővel aminek megvan az az előnye, hogy nagyon tudod értékelni az ilyen pillanatokat, lehetőségeket. Nem mondom, hogy aki fiatalon már átélhette, az nem értékeli az ilyet, de az biztos, hogy nem annyira mint a magunkfajta. (én is pont 23 évesen vesztettem el).