Más is volt ebben a helyzetben?

Kedves kérdező! Te nem külsőre vagy csúnya, hanem a belsőd, a személyiséged, a jellemed tesz rúttá.

Csak a soraidat olvasom, de már hánynom kell tőled. Hibás a Világ, a rendszer, a nők, a szép emberek. Csak te nem tehetsz semmit, áldozat vagy....

Van egy nagyon régi barátom, mióta ismerem kopaszodik, alacsony, kövér, jó nagy pocakkal, kancsal, és mégis alig tudja levakarni magáról a nőket. Tudod miért? Mert jókedélyű, közvetlen, életvidám, barátságos, humoros.

Ő nem fulladt bele az önsajnálat bűzös mocsarába, hanem élvezni kezdte az életet. Tojt arra, hogy kell-e valakinek, és arra is, hogy mit gondolnak róla az emberek. Tánciskolába járt, különféle közösségi szórakozásokra járt, barátokat szerzett, és hamarjában azt vette észre, hogy csüngenek rajta a nők. Ma már felesége és két gyereke van.

Te nem csinálsz mást, csak sajnálod magad. Így valóban sosem leszel senki.

A jóképű ember önmagában semmit sem ér. Ha kinyitja a száját, és kiderül, hogy sötét mint az éjszaka, vagy ordas bunkó, kitörölheti a valagát az arcvonásaival.

Gondolkozz. Próbálj fejlődni. Új dolgokat kipróbálni. Élj. Minden más jön magától.

Én is néha érzem így magam, azt rájövök, hogy van még idő bőven (remélem) majd meglesz minden szépen idejében.

Addig meg marad az "álmodozás" meg a vágyakozás a barátnőre.

Te se vedd ilyen tragikusan. Csak lazán!

És próbáld meg neten, nem mindenhol húznak le, ahol meg akarnak, résen kell lenni.