Miként lehet feldolgozni, hogy nincs szexuális életem?

A beszélgetések kezdeményezésein számtalanszor túl estem már, de mindig süket fülekre találok. Pontosabban, meghallgat, de nincs válasza, nem tudja a kérdésekre a megoldást. Nem igényli, nem hiányzik neki, mással sincs rá igénye. Bevallása szerint nem csal meg, sőt, azt sem szeretné, ha én megcsalnám. Persze, jó sokszor a képébe vágtam, hogy várhatja el, hogy én (is) lemondjak a szexualitásról. :-(

Évente 1 - 2 alkalommal van igénye, akkor mindig fellelkesedek, hátha visszatér a régi szép idő. majd eltelik néhány nap, hét és rájövök, ismét bilibe lógott a kezem. Hiszen újra nincs folytatása a dolognak. Ilyekor, azt sem tudja megmondani, mi volt, ami miatt mégis kívánta az intimitást. :-(

Párterápiáról, segítségről nem akar hallani. (Miért is érdekelné, nem ő szenved ebben a helyzetben, ő jól elvan.)

Valaki, azt írta privátban, a szeretet, szerelem az, amivel el lehet folytani a szexuális vágyakat ilyen esetben. De az is ott van, aki élt hosszasan facéran, magányosan, az még az ilyen kapcsolatot is megbecsüli. Lehet ebben igazság! Jobb így, mint magányosan! Vannak gyerekeink, tehát családi viszonylatban élek(ünk). Nem élünk szar.l, bár gazdagon sem, ám szeretek családapának lenni.

10-es! nem fogadjuk meg néhány ember tanácsát és jövünk össze? ;-)