Igaz, hogy a nőkből férfiak lettek, a férfiakból pedig gyerekek?

Manapság egy kapcsolatban sok esetben a nőknek adatott meg a domináns szerep. A férfiak meg inkább nem alakítanak ki kapcsolatot ezekkel a nőkkel, mert nem kell nekik a házidomina, így maradnak úgymond kamasz gyerek szerepben.

Az eredmény az, hogy senki nem elégedett. Akik ezeknek a nőknek a dominanciáját végül elfogadják, azok a nőnek nem fognak kelleni hosszú távon.

Azok pedig akik nem kérnek a dominanciából, csak használni fogják őket.

6-os, van abban valami, amit mondasz. Bár ezt a "nőknek adatott a domináns szerep" dolgot nem teljesen értem, szerintem nem az igazi a megfogalmazás. Kifejtenéd? Szerintem itt van a dolog kulcsa, hogy miért alakul így - ha így alakul. De amit utána írtál, az igaz.

Én inkább azt mondanám, hogy a nőkre dupla teher hárul: a férfi szerepekre is nemcsak lehetőségük van, de fel is kell sokszor venniük (oké, maradhatnak csak a klasszikus nőinél, de az nem mindenkinek elég - nekem sem - és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek vele). Emiatt több területen kell teljesíteniük, nagy a nyomás és ha nem találnak ehhez méltó társat, akkor érezhetik azt, hogy dominánsnak kell lenniük a "gyerek" pasi mellett, ha a férfi nem tud ebben partner lenni, megosztani a terheket. És akkor a nő kimerül, hisztis sárkány lesz, a pasi meg makacs gyerek, akit nem hagynak játszani. Mert a nőre hárul két szerep felelőssége, nehézsége is. Szóval inkább így fogalmaznám meg, amit te dominanciának írtál. És nem hiába vágyik sok nő a tévhitekkel ellentétben erős férfira. Nem csak támasz akar lenni, neki is kell a támasz. Nem más mögött akar lenni, hanem egymást segítve kiteljesedni. És ehhez sajnos nem minden férfi érett meg, vagy akarja vállalni. Nőként mondom, ijesztő tényleg szembenézni ezekkel a változásokkal, nehéz megtalálni a helyem a szerepekben, nem csoda hogy mindkét nemnek válság ez. Meg kell tanulnunk az új körülmények között is jó társaknak lenni. Nem magától értetődő.

Egyik "megoldás" ugye a fentiekre a papucs férj, de szerintem a feleségnek se jó. Mert valójában nem igazi támasz, csak "engedelmes gyerek", de a legférfiasabb legfontosabb tulajdonsága hiányzik: a biztonság nyújtása, határozottság, felelősségvállalás stb. És akkor ha a nő azt érzi, mindezt neki kell egyedül csinálnia, akkor bekeményedik és férfias lesz, ami neki is rossz, de nem mer, nem tud kilépni a szerepből, mert csak egy igazi férfi mellett tudná jól megélni a női oldalát. És ettől meg - ahogy írtad - menekülnek a nem papucs férfiak.

Szóval szerintem a feloldás a felelősségteljes, talpraesett, határozott, nők terheit megértő és partnerként viselkedő férfiak nevelése. Akik értik ezt, és tudják, hogy el kell szakadni a régi sztereotípiáktól, és bizony a mosogatás is tud férfi-női munka lenni a mai világban. És akkor a nő ha ilyen társra talál, talán nem kényszerül férfi szerepbe, nem keményedik dominánssá, mert segítséget kap a társától. És jobban bírja a választott szerepeit menedzselni, nem egyedül kell mindent. Lényegében rugalmasság kell: a nők is átvállalták a klasszikus férfi szerepet a karrierrel, a férfiak is vállaljanak részt a családban, a kalsszikus női területeken. Kiegyensúlyozottabb, jobb és praktikusabb is így egy család, hiszen ha mindenki "többfunkciós", akkor jobban átvészelik ha átmenetileg az egyik fél betegség, munkanélküliség stb miatt kiesik.