Srácok! Jártatok már úgy, hogy a szexpartneretek nem hagyta magát megbilincselni?

Egyszerűen neki nem fér bele. Én is megértem valamilyen szinten.

Bár én imádom a bdsm-et, és imádom ha meg vagyok bilincselve, de totál be tudok pánikolni, ha kikötözve, kiszolgáltatva vagyok és hirtelen kimegy a domom a szobából. Nekem pl. ez nem fér bele. Szóval megértem, hogy miért fogta el félelem, és szerintem ezt simán el kell fogadni.

A szokásos buta kanos kérdés. Elsőre. Meg talán a kérdező számára is.

De aki találkozott már a dologgal, belegondolt mélyebben is, hogy mit jelent? Aki nem hagyja magát megbilincselni az nem bízik meg a másikban. Nyugodtan mondhatjátok erre, hogy de de megbízik csak nem szereti a bilincset fél, megijed, zavarja, akármi - és ez így is van, de ennek az oka az amit mondok. Nem bízik meg benne. Milyen elcseszett szex az, ahol nincs bizalom? arra figyelsz mit csinál a másik, hogy ne csináljon olyat amit te nem akarsz? hát hogy jut ilyen eszébe? és te ilyen emberrel fekszel le? azt hiszed majd megerőszakol vagy elvágja a torkod kikötözve? nincs ennyi bizalom? és lefekszel vele? ilyennel? erre a partnerre van szükséged? hogy a picsába engeded el magad ha azt kell lesd mit csinál? és akkor meg csodálkozol ha nincs orgazmusod?

Gondolkozzon el, akinek kell ;)

Én is féltem a bilincstől, mert amíg nem volt rajtam azt hittem, hogy nagyon fáj, nagyon kényelmetlen, plusz olyan bűnözős, börtönös feelingje volt számomra. Egyébként a partneremben abszolút megbíztam, de magától a tárgytól féltem. Mint mondjuk egy elektromos sokkolótól.

Végül leküzdöttem a félelmemet, hagytam magamra tenni és a bilincs(ek) lett(ek) a kedvenc segédeszközeim.