Életképtelen egy olyan fiú aki nem tud csajt szerezni szexre?

Én az élet más területein is próbálom keresni a boldogságot, illetve pszichológushoz járok, néha találkozom a haverokkal. Nem állítom, hogy szuper izgalmas életem van, meg hogy remek érzés lenne pár nélkül élni (miközben nálam sokkal "rosszabb" emberek tudnak jól ismerkedni), de szerintem nem csak a párkapcsolat a boldogság egyetlen alappillére. Na meg néhány hónapja a szüzességemre is tudok úgy gondolni, mint egy állapotra, és nem csak egy engem jellemző tulajdonságra. Ha valaki (véletlenül) tényleg szerelmes/szeret engem, talán a bénázásaimat is elnézi, meg azt is, hogy csókolni sem csókoltam soha. Az én koromban talán ez még elfogadható, de 10 évvel később lehet már "professzionális" segítséget kell kérnem. Na mindegy, kutyát nem érdekli, ez majd akkor lesz, ha 30 évesen is szűz maradok, most még ott nem tartok.

Visszatérve: már mondhatni megszoktam ezt a "magányos farkas" életmódot, hogy elvagyok a világomban, a családdal, vannak terveim, jövőképem stb, és ha valaki szeretne beszállni ebbe, velem együtt lenni, élni, és kölcsönös az érzés, akkor élek a lehetőséggel. Lehet ez rossz hozzáállás, lehet százával kéne leszólítanom random nőket, meg szórakozóhelyre járnom, de ahogy egy-két hozzászóló írta, én nem csak szexre, egyéjszakásra vágyom (szűzként nem is feltétlen lenne jó ötlet), hanem párra, társra. Aztán lehet, csak túlidealizálom, hogy lúzer vagyok. Ki tudja.

Nem vagyok se szép, se okos, se különleges, se szívtipró, se stb, mindenki mást vár el, de oda már eljutottam, hogy nem marom magam emiatt állandóan.

20F