Mi lehet ennek a frusztrációnak az oka? Mit tudnék ellene tenni?

Lehet ez kicsit hosszú lesz, de próbálom rövidre fogni.

22 éves fejjel egyre gyakrabban vannak furcsa érzéseim a szexszel kapcsolatban. Egyrészt az évek hosszú során, mikor mások barátnőket cserélegettek, azalatt nekem semmi sem akart összejönni, ill. amikor azt hittem, hogy lesz belőle valami, eddig mindig vagy átvertek, vagy kihasználtak, vagy úgy kezeltek hirtelen mintha egy zsák sz*r lennék. Ezáltal valahol legbelül van bennem egy félelem, hogy egyszer felébredek 30 évesen, még mindig egyedül és hát tapasztalanatlanul és nem fogok kelleni a kutyának sem. Vannak emberek, akik most is "cikiznek" azért, mert 22 évesen még nem volt barátnőm. Nem mindig szoktam venni magamra, de valamilyen szinten igazat adok nekik. Nem mintha siettetni akarnám a dolgot, csak én is úgymond már kíváncsi vagyok évek óta arra, hogy milyen lehet kapcsolatban élni. Hogy van valaki, aki azért szeret, amilyen vagyok...

Emellett még úgy érzem, ha így a saját körömben körülnézek, hogy én a többiekhez képest nem vagyok olyan nyílt a szexszel kapcsolatban. Ez lehet mondjuk attól, mert eddig lényegében akárhányszor szóba került a dolog, mindig csak ki lettem röhögve, vagy némán üldögéltem, mert egyszerűen nem tudtam mit hozzáadni a témához. Lehet ez hagyott bennem ilyen nyomot? A gúnyolódások?

Mert egy-két ember kivételével (akiről tudom, hogy megértenek) kifejezetten idegesít, ha felhozzák a szex témát és kérdezősködnek, ugyanakkor nagyon jól tudják, hogy milyen az én "hátterem" ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor eléggé szexuális embernek tartom magam, csak hát... nem merek róla beszélni, ill. nem vagyok olyan nyílt ez ügyben.

Ráadásul valamiért óriási gátlások vannak bennem, ha nőkkel beszélgetek a szexről/szexualitásról. Volt már egy-két nő barátom, akikkel kerülgettük ezt a fajta beszélgetést, mint a forró kását, de valamiért nagyon ritkán mertem csak továbblépni és elbeszélgetni az illetővel bővebben a témáról... De akkor sem lett soha jó vége. Olyan gondolataim vannak olyankor (ha egy csajjal beszélgetek ilyesmikről), hogy "Nem, a csajok ilyet nem csinálnak, nem beszélgetnek ilyesmikről." meg hogy "Ők nem akarhatnak olyasmit". Épp ezért például nem tudom elképzelni, hogy ha egyszer lesz majd barátnőm, hogy fogok vele ezekről elbeszélgetni - ami szerintem párkapcsolatban normális dolog.

Fogalmam sincs miért van ez így, de nagyon frusztráló tud lenni, hogy valamiért nem tudom feloldani ezeket a gátlásokat magamban, akármennyire is harcolok ellene. Volt már valaki hasonló helyzetben?