Én ugyan nem vagyok nő, de fél év múlva töltöm a 30 -at, és szűz vagyok. Nálam fiatalon ez tudatos döntés volt, lett volna lehetőségem jó pár aranyos csajszinál (mert hogy pont az ilyenekhez vonzódom), de mindegyiknél inkább a barátságot tartottam meg, még ha kivétel nélkül is többnek indult. Az ok végtelenül egyszerű. Nem vagyok se macsó, se ocsmány, egyszerű átlagos, de gyerekes arcom van. Nem is utóbbival van a gond, hanem azzal, hogy képtelen vagyok elköteleződni, holott nem vagyok egy köcsög, hűtlen ember. Egyszerűen nekem nem jön be ez, kicsi korom óta egyes számban gondolkodtam, 10 évesen sem érdekelt az, hogy egyszer feleségem legyen vagy gyerekeim, azóta eltelt kemény 20 év, és szintén nem ébredtek fel bennem ezek a vágyak, ösztönök. Arra viszont képtelen voltam, hogy belemenjek egyéjszakásba. Nálam ez fejben mindig úgy működött, hogy az ilyesmit vagy normálisan csinálom vagy sehogy. Azok a lányok, akik le is feküdtek volna velem, és erre utaltak is burkoltan vagy akár direkten, egyértelműen nem csak ezért akartak volna pont engem, hanem mert komolyabb kapcsolatban reménykedtek, és gondolom ezzel mint eszközzel szerintük kiugrasztottak volna a bőrömből. Én viszont képtelen voltam megbántani őket. Csak dugásra úgy is ott volt nekik a többi pasi, akikkel lehet együtt is voltak kicsit, lehet csak szórakoztak, de én képtelen voltam arra, hogy csak egy ilyen férfi legyek utólag a listájukon. Soha nem a nők testétől tartottam, hanem az érzelmi következményektől. Azzal, ha valakivel lefeküdtem volna, ott komoly következmények lettek volna. Nekem meg érdekes módon könnyebb volt elviselni azt, hogy bár nincs jelen a szex az életemben, cserébe olyan lelki kötődések alakultak ki, hogy sokszor úgy éreztem, hogy én vagyok együtt az adott lánnyal, nem is az a pasi, akivel együtt van, akivel bulizik, dug, stb. Mert akármilyen komolyabb érzelmi mélypont következett, egyből én jöttem képbe. És mindig azt éreztették velem, akár sok év múltán is, hogy bárcsak velem lehetnének úgy, mint azzal a másik akárkivel, akivel csak úgy vannak éppen, hogy ne legyenek egyedül, félve a magánytól. Vagyis mondhatni tudatosan alakítottam ki barátzónát, de érdekes volt, aki évek múlva is felhozakodott, akár poénból, akár komolyabban a lehetőséggel, hogy milyen lenne már, ha én lennék a pasija. És ez utóbbi mindig is megijesztett. Az tény, hogy emiatt egy lúzer, tapasztalatlan vagyok a szexualitásban, de én cserébe megtapasztaltam mást a lányok/nők által, ami engem jobban kielégített hosszabb távon, éveken keresztül, mintha belementem volna egy gyors 1-2 éjszakásba, aztán meg jött volna részükről a csalódás, hogy én nem is vagyok egy olyan komoly személyiség, mint amilyennek gondolnak. Hihetnétek azt, hogy ez csak egy béna kifogás, de én ilyen vagyok. Akkor én nem tudtam ilyenekről, hogy létezik barátság extrákkal, meg hogy mi is pontosan a nyitott kapcsolat, de nyilván, nem is nagyon érdekelt. Minden kétséget kizárólag most úgy érzem, hogy csak barátság extrákkal működne, mert ott pont hogy nem kell annyira elköteleződni, mint egy normális kapcsoaltban vagy házasságban, de a lelki hűség az megmaradna, legalább is részemről. Persze kifutottam az időből, az én generációm már vagy elkötelezte magát, vagy gyereke van, szóval...Lényeg, ha visszamehetnék az időben, tudom, hogy semmit sem csinálnék másképp, kivéve talál azt, hogy megkockáztatnám 1-2 bizalmasabb csajnál a barátság extrákkal dolgot, de azt is úgy, hogy ha negatívan fogadja, ne undorodjon el tőlem, hanem ugyanúgy maradjunk barátok továbbra is.