Nőként szerintetek megalázó elmondani a kiszemelt férfinak, hogy nagyon kívánom őt és lefeküdnék vele?

26 és 38 évesek vagyunk. Biztos, hogy nincs más kiszemeltje. Sok időt toltunk együtt. Talán én rontottam el még az elején. A korkülönbség miatt eleinte próbáltam leplezni az érzéseimet és talán túl racionálisan, közömbösen viselkedtem vele. De már egy jó ideje nem. Na mindegy, hagyom magam sodródni, lesz ami lesz, nem erőltethetem rá magamat. Talán az lesz, hogy ha legközelebb átölel, vagy megfogja a kezemet, vagy bármi hasonló, akkor valahogy spontán megkérdezem, hogy lenne-e kedve eljönni hozzám egy este, ahogy valaki javasolta is. Ha van még ehhez valami jó ötletetek, azt szívesen fogadom.

Nem írtam sehol, hogy alig ismerem, ez nem igaz. Azt írtam, hogy nem úgy, mint a tenyeremet, nem olvasok a gondolataiban, stb. De jól ismerem. Nem kimondottan melóhelyi, bár köze van hozzá, ez most hosszú.