Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Éreztetek már így alkalmi partner iránt?
Sziasztok.
Volt egy srác, 2018 nyarán. A munkahelyen ismerkedtünk meg, hamar feltűnt hogy vonzódunk egymáshoz, ebből lett egy három-négy hónapig tartó barátság extrákkal. Imádtam vele lenni, a vége felé már a hétvégéket is együtt töltöttük.
Aztán kicsit megváltozott és egyre inkább ki akart magának sajátítani, féltékeny lett mindenre és mindenkire, zavarta ha nem válaszoltam az üzeneteire egyszerre, vagy ha elutaztam és emiatt nem lehetett velem. Na meg nagy csajozós volt és bár megígérte hogy mellettem nincs és nem is lesz senkije, nehezen hittem el (a múltja miatt).
Emiatt vetettem véget ennek, megmondtam neki hogy nem folytatom, nem bírtam ezt a megszállott viselkedést, azóta nem beszéltünk.
Most láttam róla egy képet, barátnője van. És ennek a “kapcsolatnak” már majdnem két éve de hirtelen eszembe jutott minden. Talán féltékenység is volt bennem...
Nekem is van barátom, igazából rögtön ez után jöttünk össze és most nagyon rosszul érzem magam emiatt. Nem hiszem hogy szerettem őt anno.. viszont úgy érzem néha még mindig hianyzik. Annyira különlegesen bánt velem, tényleg a tenyerén hordozott és nagyon boldog voltam vele. Sokat gondoltam rá ebben a majdnem két évben is, szinte minden nap eszembe jutott...
Volt már ilyen veletek? Hogy ennyire megfogott valaki? Vagy hogy ha rágondolsz akkor ilyen különleges érzés fog el?
Talán még az is eszembe jutott hogy elrontottam és hiba volt véget vetni ennek.
Most meg az is megfordult a fejemben hogy írok neki... bár lehet nem lenne jó ötlet.
Borzalmas érzés és nem tudom hogy felejtsem el ezt az egészet végre.
Engem az a kérdés foglalkoztat igazából, hogy meg tudnád e fogalmazni nekem, hogy a barátod miért a barátod?
Mármint miért pont az aki jelenleg...
Nem, soha nem éreztem ilyet.
Mondjuk néha eszembe jut egykét jól kefélő leányka, de ennyi.
Azt, hogy téged ennyire könnyen etetett a régi frici, annak remélem, hogy csak az életkorod volt az oka.
Akkor megismerkedtem barátommal és összejöttünk.. kapcsolatot szerettem volna, komoly kapcsolatot és vele össze is jött. Szeretem barátomat, az elején lehet volt benne az is hogy jól jött hogy tovább lépjek erről a baratsag extrákkal akarmiről. De aztán szerelem lett és együtt maradtunk. A kapcsolatunk jó, kiegyensúlyozott, együtt is élünk.
Ez a dolog zavar csak, hogy ennek már két éve és még mindig gondolok a másik srácra. Pedig nem mondanám hogy beleszerettem volna akkor.
22 vagyok most.
Minek neked barát, mikor érezhetően valaki másra vágysz?
F
"De aztán szerelem lett és együtt maradtunk. A kapcsolatunk jó, kiegyensúlyozott, együtt is élünk."
Akkor kussolj és légy boldog...
Rendben utolsó, kussolok mert te azt mondod, persze.
Épp ezaz hogy lehet hogy ezek csak a szép emlékek.. egyébként nem lenne másképp ha egyedül lennék se, köztünk úgyse lehetne semmi már. Csak rossz ez az érzés így.
A női lélek rejtelmei... nehéz megérteni hogy amikor valaki vágyik valamire akkor annak véget vet mert "túl jó". Barátság extrának indult - kapcsolat jelegűvé kezdett formálódni, volt már ilyen a történelemben. Sőt még olyan is, hogy szeretői viszonyból, vagy akár csak alkalminak indulóból lett "több" (akár házasság, család).
Ha viszont azért szakítottál vele, mert úgy érezted betegesen féltékeny és "megfojt" akkor ne bánd, ez valószínűleg most sem változott. Az viszont nem túl jó ómen, hogy csak azért vagy a pasiddal mert "olyan rendes" miközben meg más fickóról fantáziálsz. Már megbocsáss, de szegény párod...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!