Férfiak! Most komolyan! Őszintén! Mi a véleményetek? Nagyon őszinték legyetek!

Azt gondolom, hogy még mindig nem tart ott az emberiség, ahol kellene. Bejött ez a fene nagy információáradat, amit nem tudunk a helyén kezelni, mert hiányzik belőlünk a kritikus gondolkodásmód és az empátia. Csak úgy megkérdezem, miért agyalunk állandóan azon, hogy mások mit gondolnak rólunk? Miért nem tudjuk békén hagyni a másikat, ha nem ártott nekünk semmivel? És ez elég sok mindenre igaz. Igaz arra is, hogy a vagány f_szagyerekek miért fogják ki a csendes, visszahúzódó diákokat; ahogyan arra is igaz, miért kell lekövérezni valakit a strandon, miközben ő csak próbálna kiszabadulni egy pillanatra abból a mókuskerékből, amelyben mindannyian együtt sz_punk kötelező jelleggel az életünk végéig. Vagy hogy kinevetünk/megtámadunk valakit azért, mert meleg, vagy mert férfi létére szeret női ruhát magára venni. És miközben minden apró f_szságon iszonyat sokat agyalunk és öntjük a hatalmas pénzeket, pont arra nem fordítunk semmi figyelmet, amire igazán kellene. Ennek megvan az a hátránya, hogy ahelyett, hogy megélnénk a vágyainkat, hogy foglalkozzunk a szeretteinkkel, gyűjtsünk élményeket és boldogok legyünk; azon aggódhatunk, hogy "úristen hogy menjek így strandra... akkora vagyok, mint egy bálna".

Szóval, a 21. században sikerült oda eljutnunk, hogy egymást támadjuk és romboljuk mondvacsinált értelmetlen dolgok miatt, lehúzzuk, visszatartjuk, kihasználjuk egymást, miközben szépen lassan kiirtjuk magunkat a bolygóról. Azt hiszem, joggal veregethetjük meg a vállunkat, elvégre ezt mind fel tudjuk mutatni mi, a nagybetűs intelligens faj.

26/F