Miért jobb egyedül lenni kedves férfiak?

Nekem lenne igényem egy társra, de az értelmesebb válaszokat elolvasva kicsit meginogtam.

Jó átölelni valakit és úgy elaludni, ugyanakkor azt sem jó hallgatni, hogy este oda dobtam le a zoknimat, ahova.

Talán egy barátság extrákkal lehetne a jó megoldás...

A lelkem mélyén nekem is kellene valaki. Nyilvánvalóan.

Viszont több nő volt aki ismerkedéskor nem azt vette figyelembe hogy épp vele beszélek és időt szakítottam rá eszembe jutott. Inkább agyalt azon hogy nem volt elég neki, meg annyit akart volna még mesélni nekem. Nekem meg ugye egyenlőre megvan a saját életem a saját dolgaimmal. Ha netán el is mondom hogy miért nincs annyi időm vele foglalkozni jelenleg rögtön agyalni, spekulálni kezd a háttérben. Biztos utál, biztos játszik velem, biztos ki akar használni.

Utána meg majdhogynem könyörögni kéne neki hogy bocsásson meg. Na hát ezt nem fogom megtenni. Vagy lesz a figyelemhiányos Miss Picsuszban annyi rugalmasság hogy szemet huny efölött, vagy keressen másik balekot akivel órákon keresztül cseveghet hogy később ő is kihasználhassa.

És ez csak néhány tapasztalat. A szingli nőket sem véletlenül kerülik egy idő után.

Vannak biztos olyanok akiket nem kerülnek (feltűnően), de a többség saját maga is tehet róla hogy kerülik. Még ha ő maga nem is tudatosan van ezzel tisztában.

A lényeg hogy nem hiányzik nekem az állandó konfliktus mindenféle (férfi szemmel) piszlicsáré dolog miatt. Szerintem a mai nők (és férfiak) nagyon nagy részéből hiányzik az önismeret, hogy időnként kicsit megfordítsa azt a bizonyos önmagáról alkotott képet.

Azt kell mondjam, hogy nem jó. Mégis azt látom, hogy első körben ha nem vagy Mr tökéletes és nem tudod csettintesre adni amit kinyog mehetsz a sunyiba.

Én az a fajta vagyok akire azt mondják :szentimentális. Rá is fáztam mindig.. De nem tudok más lenni így inkább egyedül vagyok...