Ha nem vagyok az átlagnál csúnyább, tekinthetem ténynek, hogy nap mint nap random férfiak, akik szembejönnek velem az utcán vagy egy buszra szállnak fel velem, képzeletben levetkőztetnek és megdugnak?

#6

Hogy teljesen más volna, az azért túlzás. Gondolom, nem az emberi test anatómiája hoz lázba annyira, hogy ellenállhatatlan késztetést érezz mások (kizárólag tudományos szemmel való) megfigyelésére, hanem lehet némi köze a dolognak a szexualitáshoz is. Szintek persze vannak, minél több a cselekvés a fantáziában és minél részletgazdagabb, annál kevésbé állnék szívesen a középpontjában.

"Önmagában mi ebben olyan szörnyű?"

1. Nem használtam ezt a kifejezést.

2. Ha bele szeretnél helyezkedni, javaslom, hogy gondold el, milyen érzést váltana ki belőled annak a tudata, hogy idegen meleg férfiak ugyanilyen módon néznek rád. Ha egyetlen pillanatra sem áll fel a szőr a hátadon, irigyellek.

Talán számodra még új, amit most mondani fogok, de a nők vágyának tárgyát jellemzően nem két másodperc erejéig megpillantott ismeretlen férfiak szokták képezni, így sem a barátnőimet nem hallottam arról fecsegni, hogy milyen szilajul lovagolnák meg az M3-as metró kijáratánál álló jegyellenőrt, miután elfenekelték pingpongütővel, sem én nem agyalok ilyesmin.

A magány meg fogalmam sincs, hogy jön ide. Nem vágyni minden harmadik random járókelő figyelmére nem ugyanaz, mint nem vágyni senki figyelmére az égegyadta világon, nyilván nem az érint kellemetlenül, ha olyannak jövök be, aki nekem is. Kelleni valakinek megint csak nem egyenlő azzal, hogy lenne, aki beakasztana egyszer-kétszer, simán kényszerülhetnék magányosan leélni az életemet akkor is, ha a fél ország a bugyimba akarna jutni. Vagy ez már megint ilyen "lehetne szarabb, úgyhogy maradj csendben" típusú érvelés? Ja, lehetne. Születhettem volna mélyszegély etióp családba súlyos rendellenességgel bíró kisgyerekként például. Ha megúsztam, akkor jogtalan a részemről mindenféle elégedetlenkedés? Vagy mire szerettél volna kilyukadni ezzel?