Amelyik fiú fél a puncitól és a lányoktól azzal mit lehet kezdeni?

A feltett kérdésed mutatja, hogy nem érzed jól magadat emberek - de legalábbis érzelmi/lelki/szexuális társ - nélkül. (A többi feltételes módban vagy kérdésnek értendő.) Ez - azzal együtt, hogy azt írtad, hogy elvagy emberek nélkül -, azt mutatja, hogy valamilyen, a társaságból való kivonulásod történt. Pl. sokat csúfoltak, iskolai zaklatás, idősebbtestvér elhajtott a gyerektársaságból, mint kis dedóst; betegességed miatt a szüleid nem engedte ki. Találtál magadnak más örömforrást - könyvet, videojátékot, egyebet - ami kb. betöltötte az űrt, de az mindig újra megjelent. Mivel bizonyos társas alapkompetenciáid nem fejlődtek ki, rosszul reagáltál egyes helytetekben, kellemetlenül érezted magadat, sikertelen voltál. A továbbiakban az ilyen helyzeteket kerülted és így egyedül maradtál. Nem megszeretted ezt, hanem biztonságos, megszokott, otthonos érzés lett, és a gyereknek a kiszámíthatóság az első.

Most felismerted, hogy ez így rossz. Ez nagyon jó hír, mert kellően fiatal, rugalmas vagy hogy változtass rajta. És 10-12 évvel hamarabb lépsz, mint én. Ne tarts attól, hogy a legszebb éveid elmentek. Néhányat elvesztettél, de még bőven vehozhatod, ha most nekiállsz átkovácsolni magadat.

Egyéb kérdés?

Köszönöm a választ.

1. Engem a szüzességem nem érdekel. Nem szorongok miatta hanem leszarom.

Legalább nem görcsölsz. Ez jó.

Pszichiáter nem jöhet szóba.

Pszichoterápiára utaltam (azt főleg pszichológus tartja) és pszichológust mondtam. Ennyi erővel,ha fáj a fogad se menj fogorvoshoz. Miért utasítod el a pszichoterápiát? Magadban nem tudtad megoldani a problémát. A bajodat nem tudja meg senki, csak a terapeuta. A szüleidnek nem jelenthet.

2-3. Táncolni nem fogok és nem is akarok megtanulni

Pedig nőkkel nagy számban táncos helyeken, aerobik vagy zumba edzésen találkozhatsz kötetlenül. Kötötten meg a könyvelésen.

4. Edzettem hosszú ideig. Minimális látszata volt de semmi sem változott.

Oké. Akkor ebben nem viríthatsz. Lehetsz még jó auz aikidóban.

5-6. Emberek közé nem megyek. Nem érzem jól magamat közöttük. Meg minek menjek, úgyis csak csendben néznék ki a fejemből.

Erőfeszítést kell tenni. A változás mindig erőfeszítést igényel és fájdalommal jár. Lánybólcsak a fizetős, drágább megy házhoz, mint a sült galamb.

Az elutasító válaszaid miatt az alábbi kimenetek lehetségesek: 1. Akkora vajod van, hogy tényleg terápia kell neked. 2. Nem fáj még eléggé a dolog neked. 3. Troll vagy.

Ha

1, akkor hidd el, segít,

2, akkor kitartást, sz@r lesz 35 fölött sírni az elvesztegetett évek miatt, de még lesz visszaút,

3, akkor ... no comments.

@anonymousreview60

Es azota lett kiegyensulyozott szexualis eleted, vagy csak annyi volt az az egy csaj. Amugy hany eves volt a csaj, aki elvette a szuzessegedet?

Es azota lett kiegyensulyozott szexualis eleted,

Még nem az.

vagy csak annyi volt az az egy csaj.

Egyelőre ez az egy, és igyekszek, hogy legyen újabb.

Amugy hany eves volt a csaj, aki elvette a szuzessegedet?

28.

"Évek óta a negatív gondolatok uralkodnak rajtam. Hiába szeretnék pozitívabb lenni egyszerűen nem engedi" Tényleg segítség kell neked. Ezek szerint nem tudtad egyedül legyőzni őket. Akkor viszont, ne utasítsd el a terápiát! Ott is dolgozni kell, és nem csak a terápián jelen lenni, hanem azon kívül is "dolgozni". Én pl. időnként mondogattam magamnak hangosan, hogy "Gyűlöllek Gipsz!" vagy "Most is hülye voltál Jakab!" Ezeket tudatosan elnyomtam. Amikor megjelent a gondolat, eltereltem a figyelmemet vagy elharaptam a szót, és azt mondtam helyette "Kijavítom magamat!"

Ha túl erősek ezek a gondolatok, mint mondod, akkor lehet, hogy a skizofrénia határmezsgyéjén mozogsz: "hangok" nincsenek, de gondolatok igen. Erre hatásos terápiák vannak. Többet ésszerűen itt nem lehet tenni érted.

A matematikánál sem elég az órán jelen lenni és feladatokat megoldani. A pszichoterápián sem elég a pszichológus kérdéseire felelni, hanem tovább kell gondolni és újra kell gondolni a dolgokat, amiket ott elmondott az ember. Mindezt azért, mert újabb részletek merülnek fel az elmondott élethelyzetről, érzelemmel kapcsolatban, és árnyalódik a kép. Ami sötétszürke volt, az világosszürke lesz vagy fordítva. Előbb utóbb így alakul ki az a képesség, hogy az érzelmeinken, élethelyzeteinken való gondolkodáshoz ne kelljen mankó (terapeuta).

Én mostanság egyre többször "megelőzöm" a terapeutámat. Időnként - jellemzően találkozónként egyszer-kétszer - összegezni szokott, hogy hogyan látja, hol tartok, mit érzek. Korábban többször elutasítottam az ilyen megállapításait, aztán a következő alkalommal beismertem, hogy jól mondta vagy ott helyben elismertem, de hozzátettem ,hogy igen, így érzek, de nem tudtam volna így megfogalmazni. Manapság egye többször előfordul, hogy megelőzöm őt, és én mondom ki a dolgaimat, és ő már nem is összegez, vagy amikor kimondja, a válaszom már az, hogy pár napja pont ezt mondtam én is magamban.

Nem vagyok szakember, hogy megítéljem pszichológusra vagy pszichiáterre van szükséged. Rajtad múlik, hogy segítséget kérsz felállni vagy még vinnyogsz magadban.

Elmegy a székely férfi a barátjához vendégségbe.

Ücsörögnek az asztalnál, iszogatnak, beszélgetnek.

A kandalló előtt a földön egy termetes kutya fekszik elnyúlva, s időről időre keservesen felvonyít.

Egy darabig döbbenten figyeli a vendég, aztán már nem bírja tovább, megkérdezi a gazdát:

– Hát, mér vonyít ez a kutya ilyen fájdalmasan?

– Mer szögbe feküdt. – feleli a barát.

– És mér nem száll le róla?

– Mer nem fáj eléggé.