Lányok! Mennyire számít, hogy egy srácnak legyen sok pénze?

Voltam már mindkét véglettel. Azt kell hogy mondjam, a pénz nem szükséges, csak előny (azt figyelembe véve hogy nekem közepes a helyzetem).

Ugy értve előny hogy a mindennapokban. Pl a hova menjünk randizni kérdésben. Mondjuk szegény alig jön ki hó végére, de tegyük fel el akarunk menni állatkertbe/ moziba/ kajálni/ múzeumba/ meccset nézni/ úszni stb (mert ugye nem lehet mindig setálni vagy otthon ülni). Kifizetem neki. Egyszer kifizettem, de kövi alkalommal sincs pénze. Egyrészt nekem egy idő után nem fér bele, másrészt nagyon ciki lesz neki a helyzet...

Es az is egy tény, hogy az ember anyagi helyzete sokmindenről árulkodik. (Nem nézve az olyan kivételeket akik örököltek, vagy éppen tanyavilágban élve 0 lehetőségük van.) Először is az ambíciók. Ha csak nem valami sz#rul fizető szakmát tűztél ki mint eleted álmát (pl tanár, óvóbácsi), akkor bizony vannak mindig előrelépési lehetőségek. Ha nem sikerült a gimi/egyetem megfelelő kiválasztása, ezért rossz helyre kerültél, arra pontosan tökéletesek az okj képzések. Kapásból tudok 10 olyan szakmát mondani amit 2 éven belül ki lehet tanulni es utána (akár magánban) szétkeresheted magad vele...

Egyébként nekem nem baj ha a pasinak JELENLEG rosszak az anyagi körülményei, de ha nem akar kilépni belőle, mert jó az ugy neki hogy napról napra él, jó neki hogy rabszolgaként él, nem akar változtatni, akkor én azt nem tudom elfogadni.

Főleg hogy én komolyabban akarok tervezni egy pasival, és egyedül nem tudok megteremteni egy olyan egzisztenciát, hogy abba beleférjen egy gyerek. Meg ugye amíg terhes vagyok/ szülési szabin vagyok, hogy élnénk meg? A 150 bruttó gyári fizuból?

A másik kérdés...aki napról napra él annak milyen a lelki világa es a hangulata? Azzal vajon lehetek boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban? Dehogyis... azt veszem észre, hogy akinek alig van pénze, az mindig panaszkodik róla. Sőt, mindent és mindenkit felelőssé tesz a saját nyomoráért, és habzó szájjal őrjöngve irigykedik azokra akiknek jobb. És az állandó stressz hogy holnap mit eszik, hogy fizeti a számlákat, vagy hogyan kérhetne tőlem kölcsön anélkül hogy nagyon gáz lenne... ez sem tesz jót egy kapcsolatnak.

Szóval kényes kérdés ez a pénz dolog, amire azt tudom mondani hogy valamennyi mindenképp szükséges, ahhoz hogy ő is és én is boldogok legyünk, de semmiképp sem nevezném elsődleges szempontnak, és sosem vártam el hogy férfi egy forintot is rám költsön.

#2,#3,#5,#6

Irjatok légyszi egy számot, mert ez tartsa el magát egy elég tág és szubjektiv dolog. Nagyon más lehet egy férfi és egy nő igénye a fenntartás tekintetében.

Ha külsőleg vonz rajta valami, és még intelligens is, meg cuki személyiségű (őszintén kedves=nem megjátszottan; jószívű, empatikus); na, szóval én pl ezeket nézem. Ha meg ronda a személyisége, akkor nézhet ki akármilyen jól, meg még lehet akármennyi pénze is, de ha a személyisége taszít, akkor semmi esélye nálam. Hiába van pénze. Ellenben, aki mondjuk cuki, de nincs annyi keresete, az abszolút előnyben részesül egy olyannal szemben , aki pl beképzelt, bunkó, goromba, stb, de mégis van pénze.

Tehát a cuki személyiségűt, aki testileg is vonz, de nincs pénze, azt választanám egy olyannal szemben, aki

Lehet,hogy bejön külsőre, és van pénze, de bunkó mondjuk adott esetben.

Pénzzel nem lehet a "jó" személyiség hiányát kompenzálni. Szóval akkor inkább ne legyen kőgazdag, de legyen jófej/ cuki/ szerethető személyisége.

*Szóval a pénz az meg csak az extráknak számít, az extrák közé.

Tehát például vonz külsőleg, intelligens és aranyos is;

És ha emellett még pénze is van, az csak plusz, tehát nem azalapján bírálom el, hogy összejönnék -e vele. Tehát nem baj, ha nincs pénze, csak legyen cuki; tudjam értékelni a belső tulajdonságait, amellett,hogy külsőre is azér' jöjjön be.