Másnak is szoktak ilyen gondolatai lenni vagy ez mennyire normális?

Nem jutott még eszembe ilyen marhaság. Ha nem tudnám vállalni a gyereket, elmennék abortuszra.

A nem kivánt terhesség megszakítása céljából elképesztő dolgokat képesek a nők elkövetni. A has ütögetése természetesen hasztalan, mert az anyatermészet gondoskodott róla, hogy a magzat a méhben védett legyen az ilyesmi ellen. De megpróbáltak hihetetlenül fájdalmas, barbár módszereket is: pl. kötőtűt vezettek a méhükbe, és hasonlók. A javasasszonyok ajánlottak mindenféle növényi és egyéb főzeteket, amelyek görcsöket okoztak, de vetélést ritkán. A nő teste kiváló védelmet nyújt. Még 60-70 évvel ezelőtt is gyakran voltak ilyen esetek, a nőgyógyászok a megmondhatói, hány perforált méhet operáltak...

Volt egy parás időszakom, mikor nem tudtam, hogy lesz-e baba vagy sem (ovu elméleti időpontja után kicsivel lecsúszott az óvszer) és ilyenkor az ember lánya mániákusan elkezdi figyelni magát a görcsöktől a hányingeren át a hüvelyváladékig (és keveri a premenstruációs tüneteket a terhességivel rendszerint)... Velem is ez volt, akkor csak annyit tettem, hogy gyömbérrel keltem és feküdtem, meg az edzéseimet rosszullétig csináltam, mert az elvileg nem tesz jót a beágyazódásnak/korai terhességnek. Szerencsére nem lettem terhes, csak 4 napot késett, valószínűleg a stressz miatt... De ha terhes lennék, nem ártanék magamnak, sem a babának ilyen ütögetős hülyeséggel meg magamban turkálással. Az abortuszba is bele lehet halni, nemhogy az ilyen kontár munkába. Ha van baba, akkor irány a doki, nem otthon bohóckodni.