Milyen indokkal tudnánk elvetetni egy 14 hetes magzatot? Nincs más választás.

Először is a kőkemény igazság:

Mentális betegség nem indokolja a 12. hét utáni abortuszt.

Ha a párod rákos lenne, vagy egyéb HALÁLOS betegségben szenvedne, akkor igen.

És most elmesélem a saját történetem.

17 évesen megismertem a férjemet.

Utána éven, karácsonykor a szüleim ésa bátyám halálos autóbalesetet szenvedtek. Rám maradt a hat éves húgom és a 90 éves szenilis nagymamám gondozása. A párom rengeteget segített, de én mégis egyre mélyebbre csúsztam a depresszióban. Anyukámék halála után fél évvel a nagymamám kútba ugrott. Két hónapra befektettek a pszihiátriára, a húgom állami gondozásba került.

Szinte mindenki lemondott rólam. A férjem elmesélte, hogy minden pillanatban, mikor nem voltam mellette, attól rettegett, hogy megölöm magam. Az antidepresszánsokra sem volt pénzünk, így leszoktam róla.

heti egy szexet engedhettünk meg magunknak, mert csak annyi pénzünk volt gumira.

Mikor jobban álltunk anyagilag, eldöntöttem, hogy fogamzásgátlót szedek. hat hónap után elmentem a nőgyógyászhoz, újabb receptért, immár harmadszor. Megvizsgált és kiderült hogy 15 hetes terhes vagyok. Mindekkor 19 évesek voltunk, iskolába jártunk.

A kislányom most fél éves. A szülés maga volt a pokol.

Mekóniumos volt a magzatvíz, és a köldökzsinór is a nyakára tekeredett. Császároztak.

Furcsán fog hangzani, de ahogy a hasamon gyógyult a seb, úgy gyógyult a lelkem is.

a húgom visszakerült hozzánk. Szűkösen, de megélünk, így négyen.

És boldog vagyok. Meggyógyultam.

És boldog vagyok. Meggyógyultam.

Ezt jó olvasni:)

Voltam/vagyok pánikbeteg, kényszerbeteg, depressziós. Kezeltek is. Pénzünk alig. De életem legboldogabb napja volt, mikor megszültem a gyermekünket. És azóta is az egyik legnagyobb örömforrás a számomra ő, pedig már iskolás, és boldog vagyok.

Ha te szereted a párod, és mellette maradsz, és lesz egy egészséges kisbabátok, az már fél gyógyulás lesz neki is. Különben is: "Ne ölj!"

Drukkolok értetek, és a babáért is. Ne adjátok fel!

04-27 15:50!!! Te egy nagyon nagyszerű EMBER vagy!! Tisztellek nagyon, és nagyon sokáig legyél ilyen boldog!!!!

<3

Csatlakozni szeretnék azokhoz az előttem szólókhoz, akik azt tanácsoljátok nektek, hogy vállaljátok el ezt a kis gyermeket.

Én is pánikbeteg voltam. Pánikbetegség, magyarul: vakrémületbetegség. Olyan állapot, amikor a szervezet az őt ért hétköznapi ingereket túlértékeli, és egy természetes életösztön alapján menekülésre kényszeríti.

Egy kisbaba jelenléte akár a testedben már, megváltoztatja ezt a kóros ingerküszöböt. Amikor gyermekemet vártam, TUDTAM közlekedni az utcán, átmenni az úttest másik oldalára. Amikor a gyermekkocsit toltam, amikor láttam a babámat, mintha eltűnt volna minden szorongásom, kételyem ÖNMAGAM erejében! mert itt erről is szó van! Amikor az ember elkerülő magatartásba kezd, csakhogy nehogy próbára tegye az (önmaga által leértékelt) erejét.

A gyermekszülés, a gyermeknevelés önbizalomerősítő.

Annak írnám, aki az abortuszellenesség ellen írt.

Itt most csak a terhességmegszakítási eljárásra térnék ki, amelyet a hozzászóló nem tartott különösen kockázatosnak.

Jelen esetben 14. hetes magzatról van szó.

Utána lehet keresni, mekkora ilyenkor egy magzat. A kisebb nagyságú magzatok esetében - vagyis kb. 12. hétig - minél hamarabb szakítják meg a terhességet, annál kisebb a műtéti kockázat. (Vérzés, a méh esetleges sérülése, ami akár meddőséget is okozhat.)

Nem ok nélküli az orvosok által történő időhatár meghúzása.

Egy nagyobb magzatnál szülést kell vagy célszerű elindítani. Megszülni tehát az életképtelen de élő magzatot....

Ezt senkinek sem ajánlanám, még akkor sem, ha abortuszpárti lennék....

Nagyon fontos, hogy mit szeretne a nő lelke mélyén, függetlenül egyes romboló körülményektől. Főleg, hogyha pánikbeteg. Fontos, hogy ha egy kicsit is akarja, akkor minden lehetséges segítséggel megszülje, a gyereket. Akkor, ha az állapotok és a körülmények a egyerek megszületése után sem javulnak semmit vagy rosszabbodnak, akkor szerintem egyáltalán nem rossz megoldás az örökbeadás sem. Az abortusz egy ilyen beteg nő lelkét tönkterteszi mégjobban, teljesen...Nem érdemes, egy ilyen komoly lelkileg sérült nőt ilyen traumának, veszteségnek kitenni, mint az abortusz még akkor sem ha anyagiak miatt nem vállalhatja a gyerek nevelését. Örökbeadni valakiknek akik gondolzni tuják nem ugyanaz, mint az életét megszakítani a gyereknek.

LEHET, HOGY OLYAN SZEERENCSÉTLEN HELYZETBEN VAGYTOK, HOGY IGAZÁN JÓ MEGOLDÁS NINCS, DE MINDEN MEGOLDÁS KÖZÜL SZERINTEM MESSZEMENŐEN AZ ABORTUSZ A LEGESLEGROSSZABB.

Egy csecsemő, kisgyerek annyira segít a lelki állapoton...nagyon nagyon sokat!...én is depressziós voltam, és barátnőm 2 éves gyereke közelében éreztem először 4 év óta magam biztonságban, és ujra reményt láttam a boldogságomra. Sosem hittem volna...Remélem, hogy sikerülni fog nektek is, nagyon nagyon szorítok! Sok-sok sikert!