Milyen indokkal tudnánk elvetetni egy 14 hetes magzatot? Nincs más választás.

Ha annyira súlyos a párod betegsége, akkor az orvos javasolni fogja. Esetleg egy másik orvos. Vagy talán nincs is 14 hetes, csak nagy. Keress másik orvost!

Nőgyógyászt, aki fiatalabb terhességet állapít meg, vagy a nejed betegségének orvosát, aki megindokolja, h nem szülhet.

Ha szülhet, de nem nevelhet, akkor az ég küldte nektek - lehet h ez a gyerek meggyógyítja. Köldökvérrel pl. A terhesség is sok betegséget meggyógyíthat.Vagy örökbe adjátok születéskor.

Lehte, hogy rontana az abortusz az állapotán, de a szülés javít.

"A nőbetegek - elsősorban a depressziós, szorongásos kórképekben - nagyon sokszor azzal kezdik a kórtörténetüket, hogy "talán az egész életem másként alakult volna, ha nem szakíttatom meg annak idején a terhességemet". Ez történhetett három hónappal vagy akár húsz évvel korábban is. Nemritkán több abortuszon is átestek. Betegségüket nem mindig vezetik vissza idáig, de ha belemerülünk a kórelőzményekbe, sokszor egyértelművé válik, hogy a kezdeti tünetek ehhez az eseményhez köthetők. Ezekben az esetekben a nők általában elbizonytalanodnak, bezárkóznak, elmagányosodnak, partnerkapcsolataik sikertelenek, szorongóvá, örömtelenné válnak. Általában csak célzott, egyéni pszichoterápiával lehet feloldani ezt az összetett tünetegyüttest.

A nőt minden esetben nagyon megterheli lelkileg a terhességmegszakítás, hiszen teste, lelke az élet továbbadására van megalkotva, a fejlődő gyermek elpusztítása a természetes anyai ösztönnel szöges ellentétben áll. A fent részletezett tünetegyüttest posztabortusz szindrómaként (PAS) ismerik.

"Orvosi körökben a legális abortusz fizikai szövődményeit tíz százalékra teszik. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a legális abortusz "kis beavatkozás", mivel az abortusz fizikai értelemben sem nevezhető a szakmában "kis műtétnek" nyilvántartott beavatkozásnak, éppen az esetleges súlyos következmények miatt."

"Orvosi körökben a legális abortusz fizikai szövődményeit tíz százalékra teszik. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a legális abortusz "kis beavatkozás", mivel az abortusz fizikai értelemben sem nevezhető a szakmában "kis műtétnek" nyilvántartott beavatkozásnak, éppen az esetleges súlyos következmények miatt."

Ez egy nyilvánvaló baromság, egy bigott abortuszellenes duma. Mint minden műtétnek, az abortusznak is vannak kockázatai, de ilyet állítani, hogy "veszélyes" és "súlyos" szövődményekkel jár, egy durva csúsztatás. Mellesleg nők milliói vetélnek spontán és elárulom, hogy a vetélés műtéti befejezése SEMMIBEN nem különbözik a művi abortusztól. Őket mégse riogatja senki, a "súlyos" szövődményekkel, mert ennek a valószínűsége egyrészt nagyon minimális manapság, másrészt ez is a hazug, megszállott abortusz ellenes propaganda része.

Mellesleg ha valakinek nyomós indoka volt elvetetni a magzatát és jól átgondolta, nem lesz semmiféle posztabortusz szindrómája, ilyen marha egyszerű. Nem egy vidám dolog az abortusz, senki nem örömében megy oda, de nem is egy sorstragédia. Ennyi.

Én is pánikbeteg vagyok szóval tudom, miről van szó. Egy baba valóban meggyógyíthatja a párodat. Mivel ez egy pszichés betegség, minden az ő fejében dől el. Ha szeretné ezt a babát, ha átérzi azt a boldogságot, örömöt, amit a szíve alatt növekedő kisbabája jelent, hidd el, teljesen meg fog változni. Az anyai érzések sokkal erősebbek lesznek holmi betegségnél, mert a nő így van összerakva. Az anyai ösztön mindennél erősebb, le fogja győzni a betegségét. Tudni fogja, hogy nem szabad pánikolnia, mert meg kell védenie a kisbabáját.

Egyébként egy pszichiáter is sokat segíthet ebben, át kell billenteni a figyelmét a pánikbetegségről az anyaságra.

Saját tapasztalat: 19 évesen kimaradt két hónapig a mensesem, pedig gyógyszert szedek, és a teszt is pozitív lett. Szóval biztos voltam benne, hogy terhes vagyok, és akkor élte "fénykorát" a pánikbetegségem is. Először persze nagyon megijedtem, itt vagyok fiatalon, betegen, anyagi háttér nélkül, és mi lesz, ha vajúdás közben kapok rohamot?...persze a párom mellettem állt volna, de ez még egy babának kevés. De kb. egy hét alatt elkezdtem beleélni magam... egyre pozitívabban gondolkodtam, a neten sok szülés-történetet olvastam, és a végére boldog lettem és folyamatosan tervezgettem, álmodoztam, hogy lesz majd, ha kisbabám lesz. Érdekes módon már ezalatt az egy hét alatt megszűntek a rohamaim. Mert nem szabad aggódni, félni, mindennél fontosabb a baba, és neki biztonságban kell ám érezni magát odabent.

Sajnos/vagy szerencsére pár hét után kiderült, hogy csak hormonproblémáim voltak és a teszt is álpozitív volt. De jó példa ez a pár hét is arra, mennyire megváltoztathat egy nőt a tudat, hogy egy gyermeket hordoz a szíve alatt. Szerintem ne féljetek, ez lehet életetek legnagyobb boldogsága, öröme és a gyógyír a párod betegségére.

21/L