Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elmondtam édesapámnak, hogy meleg vagyok. Most gyűlöl. Mit tegyek?
Tegnap előtt este vacsora után megkértem szüleimet, hogy maradjunk az asztalnál, mert valamit el akarok nekik mondani. Mindketten tudták, hogy valami nagy gáz van, anya odaült mellém, megfogta a kezem, édesapám pedig szembe ült és azt mondta, hogy "Mondd csak!". De nem tudtam. Ott ültünk vagy két percig, én már bántam, hogy belekezdtem. Apa ekkor azt mondta, hogy "Fiam, akármi is az, már annak is örülünk édesanyáddal, hogy elmondod". De nem tudtam. Ott ültünk, aztán végül kinyögtem: "Apa, anya, meleg vagyok".
Én nekem az ég világon fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Fogalmam sincs. Nem vonultam sose az utcára, magánügyként fogtam fel, nem jártam a pesti melegbárokat a promiszkuitást hajszolva (villamosmérnöknek tanulok a BME-n), egy fiú van, akivel legszívesebben örökké együtt élnék. Miután kimondtam, mindketten lefagytak. Apa aztán felpattant az asztaltól, és elvonult a hálószobájukba. Anya még pár percig szorította a kezem, majd mosolyogva felállt és elment a nappaliba. Én ott ültem, mint egy sóbálvány. Egy percbe se telt, anya elkezdett zokogni a szobában, édesapám (mind később kiderült) pedig a falhoz vágott a szobájukban egy üvegezett fényképet a középiskolás ballagásomról. Felhívtam egy barátnőmet, Annát, hogy kész, itt minden káosz, náluk tölthetném-e az éjszakát. Mondta, hogy persze, áthívja még pár barátunkat. Én ekkor írtam egy levelet, hogy elmegyek Annáékhoz, majd elmentem.
Másnap délben hazajöttem, anya ebéddel várt, apa sehol. nem szóltunk egy szót sem, csak ettünk. Utána mondta, de remegett a szája, hogy hozzam át a koszos ruháimat, mert nemsokára bepakol a gépbe. Ekkor hallottam, hogy "Mondd meg neki, hogy takarodjon innen a ruháival együtt!". Anya az asztalra borult, én meg könnyekkel küszködve elmentem metrózni. Csak úgy, egyik a másik után. Nem értem semmit. Édesapám sose acsarkodott, hogy "mocskos b.zik", és mindig, mindent meg tudtam velük beszélni. Nem értek semmit. Nem tudom mit tehetek. Fogalmam sincs. Anya nem mutatja ki, de látom rajta, hogy ő csak elfojtja magában, mintha a tagadás fázisában lenne. Elmondtam édesapámnak, hogy meleg vagyok. Most gyűlöl. Az égadta világon semmi fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Valaki tudna segíteni? Bármivel, tényleg. Ha esetleg valakinek át kellett ilyenen vagy hasonlón esnie, hogy birkózta le, vagy ez már örökre így maradt? Nekem a szüleim voltak az erőforrásom. Mindig, bármit elértem, láttam, hogy mennyire örülnek neki, és ez ösztönzött, hogy haladjak tovább, és tovább. De most már minden értelmetlennek látszik. Én értelmetlennek érzem magam. Feleslegednek és rossznak. Segítség.
Sajnállak kedves kérdező, de szerintem sem kellett volna elmondanod. Tudod, ez elég kényes téma, és sokan tévesen a meleget együtt veszik a melegfelvonulás szennyeivel, akik rózsaszín tangában vonaglanak végig Budapest főterén egymás szájába mászva. Kívánom, hogy rendeződjön az életed, és hidd el, bár feleséged és gyerekeid nem lesznek, a legjobb barátaidra mindig is támaszkodhatsz.
Beton, te pedig szerencsére jó sokszor hozzászóltál ehhez a témához, és minden egyes válaszod le tudtam pontozni, mivel a "kíváncsi vagyok mi lehet a kérdezővel" hozzászólásodon kívül mind ostoba, primitív agyszülemény. Ha a logikus gondolkodás 1 apróbb szikráját fel lehetne nálad fedezni, máris különböznél egy tavicsiga értelmi szintjétől.
válasza: válasza: válasza:Nemrég még nagy meleg-ellenzőként éltem mindennapjaimat, de barátom, téged most őszintén megsajnáltalak! Értelmes ember vagy, és nem viszed az utcára, ami nem oda való - lásd: meleg felvonulás.
Nem tudom, hogy a szüleid helyében én mit mondtam volna, vagy mit tennék. Bizonyára először én is nagyon kiakadnék. Lelkileg összetörnék. Nem lennének unokáim, és magyarázkodhatnék idővel külön, minden egyes rokonnak, hogy 30-40-50 évesen a fiam miért nem házas - nyilván sejtenének valamit. Teljesen más, ma már, vagy még nem elfogadott világ a tiétek (persze, jogilag az, de ez számít legkevésbé, ez nem változtatja meg az emberek gondolkodásmódját). A sok deviáns idióta miatt nagyon, nagyon rossz megítélésbe kerültetek.
Előttem már leírták. Szerintem is hagynod kéne őket egy időre, és akkor - sajnos csak TALÁN - tudatosul bennük, hogy mindenképp a fiuk vagy, legyél bármilyen is, a sok közös emlék még mindig él, és ha tényleg szeretnek, akkor a te boldogságod fontosabb lesz nekik, mint a saját büszkeségük.
Ilyenkor tudom marhára sajnálni, hogy nem minden meleg férfi olyan, mint te. Ha mind olyanok lennének, sosem gyűlöltem volna meg őket, és jóval kevesebben lennének, akik igen.
válasza: válasza:Rengetegen írtak előttem és nem tudnám végigolvasni mindet. A válaszom lehet h már szerepelt korábban valaki más által megfogalmazva. Utólag könnyű okosnak lennem de lehet ,hogy nem lett volna elveszett dolog ha kipuhatolod a szüleid hozzáállását valahogyan. Talán valamivel jobban átláttad volna ,hogy itt van-e az idő arra hogy 'előgyere'.
Mindegy... ezzel már nem mész sokra.Én csak azt tudom tanácsolni ,hogy erősítsd meg a lelked. Szedd össze magad. Állj talpra és lépj egy nagyot előre. Állj a saját lábadra és költözz el otthonról. Szerintem először az Anyukád lesz az aki rájön arra ,hogy húsa és vére vagy. Majd idővel Apud is fel fogja ,hogy ezt vagy elfogadja vagy elveszíti a fiát. Ez alapvetően büszkeségi kérdés szerintem Apukádnál. DE el kell menned. Ha nem mész el akkor csak a rossz érzések fognak gyűlni benne és minden szeretet elrothad közöttetek. Ha elmész akkor a hiányod fogja észhez téríteni...
Én legalábbis így gondolom. Sok sikert barátom. Szívből kívánom ezt neked!
válasza: válasza:Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!