Miért olyan nagy baj ha egy nő sok pasival/férfival lefekszik?

"Ha egy nő kevés férfivel volt, vagy éppen eggyel sem, akkor ő becsülendő és igazi ritka kincs"

Hát tudod, akar a franc tanárbácsit játszani. Legyen csak tapasztalt, tudjon örömet okozni nekem - természetesen én is fogok tudni neki -, ha összejövök egy csajjal, ne arról szóljon az együttlét, hogy tanítgatom mi merre hány méter ...

én szingli vagyok,lány.

ha nem illetnének ribanc jelzővel meg stb,akkor is:

1. a pasi valoszinü nem olyan figyelmes,inkább az érdekli hogy neki jó legyen

2. az ő szemében már csak egy csaj leszek aki megvolt

3. betegségek?

4. én képes lennék beleszeretni, akkor is ha csak arra kellettem neki hogy megdugjon

ha az utolsó pontot valahogy el tudnám kerülni,akkor megfontolnám. mondjuk inkább külföldön,ahol mindegy hogy mit gondolnak rólam

"1. a pasi valoszinü nem olyan figyelmes,inkább az érdekli hogy neki jó legyen"

Ezek szerint nem sok pasi volt az életedben ... és így nem tapasztaltad meg, hogy nagyon sok pasi élvezi a Nőt kényeztetni, foglalkozni a testével és örömet okozni neki (szingli vagy? ennél a pontnál feltettem a kezem :-P). És nagyon sok pasi elég nagy problémát csinál belőle, ha a partnere nem élvezi a szexet: saját maga kudarcaként éli meg! Tehát ez egy buta sztereotípia.

"2. az ő szemében már csak egy csaj leszek aki megvolt"

Az én szememben minden nő aki "megvolt", mind egy-egy szép emlék, mindegyikre szívesen gondolok vissza (mind a .... passz, pár tucat) és egy sem strigula.

Egyébként elárulom neked, volt olyan nőm, akinél utána eset le, hogy ott bizony én voltam egy skalp csak és nem több ...

"3. betegségek?"

Ez a 21. század kicsim ... szóval vannak módszerek és nem volt itt szó arról, hogy egy csövessel állj össze ...

"4. én képes lennék beleszeretni, akkor is ha csak arra kellettem neki hogy megdugjon"

Hát ez ellen nehéz védekezni valóban, de azzal sincs semmi gond. Tudok olyanról, aki ilyen körülmények között találta meg élete párját ...

Az irigységes duma felénk már az óvodában elavult, annyira irritál, ha csak erre tudják fogni, ha valakinek nem tetszik valami...

Szóval az utolsó előtte kérdésedre a válaszom, hogy én tényleg őszintén mondom, hogy ez nem jó, és ha tudnék se feküdnék le akárkivel, soha semmiféle erőfeszítést nem tettem ennek érdekében.

És hogy miért mondom erre, hogy rossz? Nos, ha összefekszel mindenkivel, aki "tényleg nagyon bejön", a dolog egy idő után elveszti a varázsát. Unalmas, gépies lesz. Tudom, manapság divat lett a kitárulkozás és a túlzásba vitt hedonizmus, de ez semmi jóra nem vezet. Kell, hogy legyen az életetekben csodálat és alázat a világgal szemben, hogy nem te vagy a világ közepe, nem rólad szól minden, és létezik olyan, amiről nem akarsz tudomást venni. És ezt full tudományos-racionalistaként mondom. Az életnek (szerelemnek, szexualitásnak) tulajdonképpen kétféle aspektusa van: a testi és a lelki. Manapság 95%ban a testiségről szól. Aki "csak szexkapcsolat"ban vesz részt, a lelki részét kidobja az ablakon. Aki csak szimplán dug egyet, dettó. Na és miért teszik ezt? Mert fejletlenek lelkileg. Mint valami szaporodógép. Sokuk nem is fogja érteni, miről is beszélek itt tulajdonképpen, ahhoz hasonlítható, mintha nekik az Élet Házának csak korlátozott részeihez lenne hozzáférésük, nekem meg az egészhez.

Az életet élvezni nem így kell. Ez így csak valamiféle félmunka, félmunkát végezni pedig igénytelenség. Azt meg még ők is utálják elvileg, nemdebár? Persze, mondható, hogy a szabadságnak is megvan a bizonyos lelki értéke, nem vitatom, de nem kéne összekeverni a testiséggel. Megvannak az erre megfelelő módszerek. De a bárkivel összefekvés ledegradálja a lelked, addig koptatja, míg végül elfogy, vagy hasonló. Mert hát miből is áll egy ilyen ócska dugás? Ki-be, ki-be, lényegében. A másiknak is általában két keze, két lába, két szeme, orra, fülei, haja, törzse, nemi szerve van, azaz anatómiailag azonosak, akkor meg hol az újdonság? Persze, a részletek, de azért nincs annyiféle, ahány ember.

Ellenben tudjátok milyen jó életed első igazi kapcsolatában fokozatosan, szépen lassan felfedezni a másikat, testileg, lelkileg, tudni, hogy igen Ő az, akit csodálok, akit szeretek, aki biztonságot ad, akire támaszkodhatok, akire felnézhetek, sőt, ha még ugyanezt viszonozza is, meg úgy egyáltalán... Akivel elengedhetem magam, nem kell fárasztóan megjátszani magam semmilyen téren, lényegében ez az igazi szabadság. A boldog, társas szabadság. Nem egyszerű ilyet találni, elismerem. De megéri kutatni akármeddig.

Hejj, ha egyszer megértitek, miből maradtok ki...

(és természetesen tudom, hogy különbözőek vagyunk, nem lehet mindenkinek ugyanaz a legjobb. a lényeg az, hogy csak annyi hülyeséget csináljatok, hogy a társadalom még működőképes maradjon. el ne csesszétek a világot itt nekem...)