Mit gondoltok erről a gondolkodásról?

20:48-as hölgyeménynek: :)

"Hát ott, hogy te hiába nem akarsz szakítani, attól még álmaid nője bármikor otthagyhat."

Igen, ezzel tisztában vagyok, ezért is írtam úgy, hogy minimális legyen a szakítások száma. :)

"Minél kevesebb tapasztalatot szerzel az emberi kapcsolatok terén, annál valószínűbb, hogy még a komoly kapcsolat is tönkremegy a gyakorlatlanság miatt."

Ez igaz, de én ismerkedek lányokkal (nem zárkózok el egyáltalán), és úgy ahogy megismerem őket így is: a mentalitásukat, a reakcióikat, és mondhatni, vannak bizony leírható közös tulajdonságok, még ha nem is akarunk általánosítani.

"Egyébként a szexre is igaz az, hogy össze kell csiszolódni, nem jön minden magától."

De én azt gondolom, hogy ha megismerem a lányt a járás során, (miközben akár a szexről is elbeszélgetünk később,) akkor mégis mitől kéne tartanom? Ez ugyanolyan, hogy a legtöbb árucikket sem próbáljuk ki az előtt, mielőtt megvettük, hanem már csak otthon, mikor kicsomagoltuk, és összeraktuk. Minek feküdjek le addig valakivel, amíg nem teljesen az enyém?

"Tehát én azt javaslom, hogy előbb csak flörtölj, csábíts, és hagyd a dolgokat maguktól megtörténni."

Flörtölgetni szoktam (mert nem bírom megállni), de mindig megállok egy ponton tudatosan.

"ne támadd le a 3-4. találkozón házassági ajánlattal a hölgyet"

Eszemben sincs; direkt ezért írtam 1-1,5 év járási időszakot, amelynek a vége felé vetném fel a házasságot.

"Sok sikert Neked! :)"

Köszi szépen. :)

20:51-nek:

"és ugyanezt várnád a lánytól is: ő is szüzen menjen bele a kapcsolatba?"

Lehetőleg igen. Lehet kivétel, de ő is olyan legyen, hogy onnantól kezdve senki mással ne akarjon testi kapcsolatot (még csókot se, ami számomra szintén egyértelműen a szerelem, az együtt járás kifejezése).

"egyébként régen amikor ez volt a szokás: nem a szerelem tartotta össze a párokat"

Ezaz, amit a legnagyobb hazugságnak tartok! Nem a középkorról beszélek, amikor kényszerházasságok voltak, hanem arról a korról, amikor szabadon választhattak párt maguknak az emberek, szerelemből mentek egymáshoz, és a csúcspontot, vagyis a szeretkezést nem siettették el, hanem az egymás iránti teljes elkötelezettség jeleként használták. Ma meg mi megy? Nem is vagyok szerelmes, de szeretkezek vele? Hát ne haragudj, de a mai fiatalokat sajnálom a legjobban, akik lassan már azt se tudják, mi az a szerelem.

"arra nem gondoltál,h ha "kémiai" vonzódás nem passzol akkor mi lesz?"

Úgy gondolom, hogy ez a lány elsődleges viselkedéséből, meg a megbeszélésekből egyértelműen kiderül, nem kell ahhoz kipróbálni.

Elnézést a csúnya megfogalmazásért, semmiképp nem tekintenék egy nőt árucikknek. :) Csak ebből a szempontból volt ez a hasonlat. És igen, azokat már sokkal jobban tisztelem, akik ha nem is házasság után, de hűségesek partnerükhöz. Én viszont a házasságot annak a jeleként veszem, hogy egyértelműen velem akar lenni: És aki nem hajlandó rá h egy életet velem töltsön, annak miért adnám magam? Aki pedig hajlandó rá, az minden bizonnyal a házasságtól sem fél. Az ún. regisztrált életkapcsolat egy olyan dolog sztem, ami amiatt van, hogy ha valami zűr van, gyorsan ki lehessen lépni belőle. Ezzel csak egy a bibi, hogy ez esetben nem fogom a bizalmat megtalálni a másik félben, tehát számomra nem sokat ér.

Ja, és nincs aszexuális hajlamom, ebben biztos vagyok!