Most akkor egy szemétláda vagyok?

Mennyi ideig?

Akár hiszed, akár nem, őszintén élni sokkal könnyebb, mégpedig azért, mert nem kerül plusz energiába hazugságokat kitalálni (: A dolgok pedig érzéketlenek a hazugságokra, attól, hogy én valamit máshogy mondok még nem lesz máshogy. Ergo hazudozni egyáltalán nincs értelme.

És összekeverted az őszinteséget a bunkósággal, ahogy manapság sokan?

Érdekes, nálam ez beválik, és visszafele is elvárom.

Az ember társas lény. A legjobb dolog a világon, mikor van valakid, akivel törődhetsz, és szerethetsz, és akitől viszont törődést és szeretet kapsz. Amúgy pedig szeretkezni csak azzal lehet, akit szeretsz... te inkább most a szexre gondolsz.. ahhoz viszont elég akkor egy sarkon álló...

Ha pedig ennyire jártas vagy a pszichológiában, akkor tudhatnád, hogy mindenkinek szüksége van valakire, akit szerethet, akivel családot alapíthat, hogy öregkorában ne azon eméssze magát, hogy az egész életét egyedül élte le, és most ott van egy szál maga... Csak az bújik el a szerelem elől, aki fél a csalódástól.. De egy kapcsolat vagy bejön vagy nem. Nem lehet tudni, de egy próbát mindig megér.. Hazudni a legnagyobb hülyeség.. mert akkor biztos hogy annyi a kapcsolatnak. Aki őszinte annak előbb megbocsátanak, mint annak, akinek a hazugságai lelepleződnek.

Hát valahogy én is így vagyok, csak lány... ezért sincs barátom. Utálom, ha ugymond "valaki tulajdona vagyok", nem birom a lekötöttséget valaki mellett, utálom azokat az apró hazugságokat amiről te is beszélsz, amik elengedhetetlenek egy komoly/hosszú távú kapcsolathoz..

"Nem vagyok ágról szakadt jött ment, tanult vagyok, érdekel a pszichológia és foglalkozom is vele, ezért tudok az érzelmekről, tisztában vagyok vele, hogy mi lehet megterhelő valakinek és mi nem. Ezzel szemben azzal is tisztában vagyok, hogy egy kapcsolat/járás mennyi hazugságon alapul és ez nem hiányzik. Nem hiányzik az, hogy akkor is találkoznom keljen valakivel amikor nincs kedvem." < ezzel is pont így vagyok, mivel én is tanulok pszichológiát, tisztában vagyok az érzelmekkel, ezért sem engedek nagyon közel magamhoz egyetlen fiút sem, mert tudom, ha belém szeretne, előbb-utóbb megbántanám. Viszont nagyon hiányzik egy társ... de a szabadságvágyam sokkal nagyobb! De remélem majd találok valakit, aki megért és úgy fogad el amilyen vagyok! :)