Lehet így valaha párkapcsolatom? 23/F

szerintem ne utólag valld be, hanem kifejezetten ilyen fórumokban keress partnert.

az fura, hogy egy pszichiáter betegségként kezeli és nem tud kigyógyítani, ahelyett, hogy segítene elfogadni vagy megoldani ezt a dolgot.

tiltások miatt alakulhatnak ki ilyen problémák, pl. a kistestvéred még hordhatott pelenkát, téged pedig megbüntettek érte, mert már nagy voltál vagy ilyesmi.

egy jó pszichológus ezt fel tudja oldani, vagy egy pszichodráma terápia!

ne add fel

persze.

[link]

Az akasztást és az öngyilkosság különböző módjait örökre

tegyük félre, OK? Én azt csinálnám, hogy lassan, nagyon

lassan megpróbálnék megválni a pelenkától. Előbb hetente

egy napon nem viselném. De ezt szigorúan be kell tartani

ám! Mikor ez már frankón megy, még egy pelenka-mentes na-

pot iktatnék be. És így, szépen, lassan, türelmesen meg-

próbálnék leszokni a pelenkáról. Ha előfordul, hogy egy

nap nem megy a pelus nélkül, vedd fel, ez nem gáz! De az-

tán másnap megint ne vedd fel! És kérném a bnőm segítsé-

gét is! Biztosan tudna segíteni!

Pelenka... nem mondom, nem mindennapi. De!

Szerintem, ha te erről az érdekes szokásról le akarsz szokni, akkor le is szoksz.

Minden csak akarat kérdése. Én tudom, mert nekem is volt egy szokásom...

Egészen kicsi koromtól kezdve szoptam az ujjam egy kicsi kedőcske kíséretében... (Ezt így együttesen imádtam, szerettem az illatát és tapintását a kendőnek...) Szegény fogaim meg is sínylették ezt, és mikor elértem abba a korba, hogy már 5. alkalommal küldtek el fogorvoshoz fogyszabályozásra, akkor dönteni kellett... Egészen addig a napig folytattam az újszopást a kendőcskéimmel, amíg el nem jött az első vizsgálat ideje a fogszabályozónál. Nem tudom, hogyan, a családom is meglepődött, de hirtelen egyik-napról a másikra egyszerűen abbahagytam. Nem mondom, hogy nem hiányzott, de talán csak pár napig tartott a hiányérzetem. Tehát minden fejben dől el, ha eldöntöd, hogy nem akarod, hogy ilyen szokásod legyen, akkor nem is lesz.

Szép, amit az imént mondtam, de... ha nem jönne be... javaslom vegyél egy gyönyörű női tangát... NE, ne merd fölhúzni! Csak képzelegj, hogy egy szép csajon van... és mindig csináld ezt, ha hiányozna egy pelenka, aztán ha lesz barátnőd, add neki oda ajándékba... és játszatok vele... (Hadd ne mondjam, hogyan, de pl. használd a szád, amíg a csajon van... Remélem érted mire gondolok...)

(18/L)

Hmm ,ehhez csak annyit hogy ezt főleg te látod így. Még jó hogy így gondolod pont ezért nem tudod elfejteni meg leszokni róla. Az a baj hogy túlságosan rá van állva az agyad bár az való igaz ezt nem tudod csak úgy na akkor most nem gondolok rá. Persze így is lehet, csak az ugye fejfájás akarod csinálni de nem. Szóval le kell foglalnod a gondolataid valami mással. Kb amolyan élmény terápia, ne legyen időd ezen gondolkodni már ha ez megoldható.

Ha igen és ez se jönne be, és minden szabad percben erre gondolsz, akkor háát annyira nem gáz. Legalább akkor ne valami förtelmes negatív dolog ként fogd fel. Ha az életed része marad akkor még jó hosszú ideig el kell viselned, szóval fogad el azt ennyi. Meg szadomazo meg egyebek azok is milyenek már?

Vagy egyszerűben beszélj vele másokról, kicsit lehet ciki de én kétlem hogy nagy ügy lenne belőle.

Tudod, én a gyógyszerekről szoktam le így! Bizonyos okok

miatt pszichiáterhez jártam, aki persze gyógyszereket is írt fel. De persze, nem lettem jobban. Aztán megismerked-

tem a jóga mesteremmel, aki azt mondta, ő nem ért a gyógy-

szerekhez, de arra kér, hogy magamnak, a saját tapaszta-

latiam alapján kezdjek leszokni a gyógyszerről. A végén

pofavizitekre jártam az orvoshoz, amint kiléptem az épü-

letből, összegyűrtem a recepteket és belevágtam az első

kukába! De én sem egyszerre hagytam el mindent. Szépen,

lassan, óvatosan csináltam. Kellett egy fél év, mire mindenről leszoktam. Hát ezért javasoltam Neked is az ön-

magaddal türelmes, fokozatos módszert!

Az akasztásos és egyéb ilyen módszerekre pedig soha ne

gondolj, OK? Megteszed nekem? Ugye megteszed, hogy nem

ártasz magadnak? Ezzel a rossz szokásoddal együtt is épp

annyi jogod van élni, mint bárki másnak ezen a földön!

Felvállaltad, a nyilvánosság elé léptél vele, hogy segít-

séget kérj, ez hatalmas nagy piros pont Neked! Komolyan!