Kapuzárási pánikot, miként élted meg, hány évesen döbbentél rá (bármilyen beállítottságú ff véleménye érdekel)?

1# Tök jól leírta! Én is 48-50 körül döbbentem rá, amikor elkezdem kopaszodni (elől és fejem búbján), őszülni hajamon, szakállamon is, ami mára az állam körül tök fehér, kicsit testszőrzeten, sőt, intim szőrzetnél is. Lassan olyan leszek, mint egy ezüsthátú gorilla tar fejjel.

Az volt megdöbbentő, amikor a már du.ható életkorú fiatal csajok is bácsinak, jobb esetben uramnak szólítottak, magázódva és már nem tegeződve. Még a Mc-ben, IKEA-ban is csak magázódva szólnak hozzád az eladók. "Tessék várni, mindjárt kész a rendelés! ... Mester, mikor tetszik tartani edzést holnap?... " :-(

A mindennapi életben a 20-30-as nők, akik pár éve még flörtöltek veled (tegeződve), már semlegesen néznek rád, bezzeg a 50-60+-os nők csöngenek szavaidon és letegeznek.

Pocsék érzés rádöbbenni, már nem kapsz friss pipihúst legfeljebb csak tyúkokat! Fiatalon, ha vonzottak a cougar milf-ek és azt képzelted öregen majd élvezni fogod őket, akkor is csalódni fogsz 50 felett, mert azok sem rád vágynak, hanem a 30-40-es pasikra. Neked maradnak az átlagos, a sovány csontos vagy a kissé elhízott esetleg amorf alkatú 50+-os mamik.

Ha adsz magadra és formában vagy, akkor (néha) sikerülhet még fiatalt kapnod, ha van egzisztenciád, lakásod, autód, pénzed. Vagy dönthetsz úgy, egyszerűbb konkrétan fizetned érte, úgy nem repül rá az autódra, lakásodra, vagyonodra, csupán egy adag pénzebe kerül a kellemes időtöltés.

53F

40 körül, pozitívan sült el :) Megráztam magam, elkezdtem adni magamra, sportolni, adni a megjelenésemre, s 42 éves koromra jobban néztem ki mint 35 évesen :)

Ettől még a #2-esnek teljesen igaza van! Sokkal nehezebb már a fiatalabb korosztályt felszedni (bár nem lehetetlen). Csak amíg korábban 5:1-hez volt a harmincas vs. negyvenes nők aránya a "portfóliódban" most már pont fordított a helyzet. Mondjuk szerencsére 40-es, kora 50-es nőkből is vannak nagyon csinosak és 30-as nőből is elég sok van, hogy időnként egy-egy bejöjjön az utcádba :)

kb 51 voltam amikor elkezdődött, először nem is tudtam hogy ez már az. Úgy indult, hogy viszonyom lett egy 27 évvel fiatalabb lánnyal. Kis híján ráment a házasságom, mégsem tudtam lezárni kb két évig.

És persze ez azt is eredményezte, hogy egyrészt elhittem, hogy még jó pasi vagyok és nem vagyok öreg, rendszeresen eljártam edzeni, menő cuccokban jártam stb.

Aztán sikerült véget vetnem neki, kemény munkával rendbehozni a házasságom, de kb 2 évvel később újra ugyanabba a hibába estem, újabb viszony egy sokkal fiatalabb lánnyal. Megint elhittem, hogy vonzó vagyok, jó parti, kellek a feszes, csinos, szép, hibátlan lánynak (aki fiatalabb volt mint az idősebbik gyerekem). Ez már rövidebb ideig tartott, sikerült ezt is lezárni, de a mai napig bennem van, hogy szinte csak a huszonéves, feszes fiatal csajok izgatnak. De már nem próbálkozom...

Maradt a másik klisé, családi batár helyett sportos kétajtós kocsival járok, fiatalos(abb)an öltözöm, stb.

De hazudnék ha azt mondanám, képes vagyok elfogadni, hogy öregszem.

Amikor nejed évek óta nem igényli a intimitást... Amikor hiába fogysz le és próbálsz jobb formába jönni, de akkor sem találsz szeretőt sem pedig magadra... Amikor eső házasságodból a felnőtt gyerekeid évente kétszer néznek feléd és kisunokáidat is csak ekkor látod... Amikor kamasz gyerekeid szerint te vagy a legszemetebb ember, pedig minden gyerekednek megadtál mindent, amit tudtál és soha egy rossz szavad nem volt hozzájuk...

Egy ideje már nem is akarok senkit, nem látom értelmét.

51F

Szerintem csak azok a férfiak nem tudnak haladni a korral és egészségesen megöregedni, akiknek az életük során -és a házasságukban- problémáik vannak/voltak.

Aki jól érzi magát a házasságában, a változókor után is meg tudnak adni egymásnak mindent, azok nem vágyakoznak másra a házastársukon kívül.

De ha problémák vannak a házasságban, akkor valamelyik fél (vagy akár mindkettő) úgyis máshol fogja keresni azt, amit nem kap meg otthon.

A férfiak és a nők nagyobbik része képtelen elfogadni az öregedést, és a változó korral járó természetes dolgokat, pedig ezeket is el lehet fogadni, és vagy/meg lehet tanulni az évek múlása során.

Az én szüleim ötvenen túl is ugyanolyan szerelmesen tudnak nézni egymásra, és ugyanolyan jól érzik magukat egymás társaságában mint fiatalkorukban, sőt, szerintem még csak most kezdték el igazán megélni a második fiatalságukat.